Gyermekkora óta elhivatottságot érez a genetika iránt, ezért választotta 2008-ban második szakvizsgája témájául a Klinikai Genetikát. Ezen az általa legkedveltebb területen folyamatosan fejleszti magát nemzetközi és hazai fórumokon egyaránt. Zseniális szaktudással rendelkezik, bizalmi viszonyra törekszik kismamáival, készséggel átbeszéli a hozzá forduló anyukák felmerülő kérdéseit, terveit. A szülést a biológia legnagyobb csodájának látja, és hiszi, hogy a méltó bánásmód mindenkit megillet. Dr. Fülöp Viktor klinikai genetikussal, a BAZ Megyei Egyetemi és Oktatókórház Semmelweiss Tagkórház szülész-nőgyógyászával beszélgettem . Fogadjátok szeretettel a vele készített interjút.

Mik aktuálisan a leendő anyukák szüléssel kapcsolatos igényei?

Az aktuális igények nem változtak alapjaiban: egészséges gyermeket szeretnének világra hozni. A szülés módjával, és körülményeivel kapcsolatos igények igen széles skálán mozognak. Jól ismert az igény (lásd.: celebjeink többsége) az egyik végletre, akik a szülésnek szinte csak császármetszéssel történő módját tudják elképzelni, e mögött nyilván sokféle indok áll. A másik végletként megjelentek és gombamód szaporodnak az otthonszülések, melynek regényes 21. századi története Magyarországon szintén jól ismert. Valahol középen helyezkedik el a többség, akik sem túl medikalizált, sem a teljesen naturális módot nem preferálják. Az ő igényeik azok, amikről elsősorban tudok információval szolgálni. Itt megjelenik az igény a saját orvosra egy adott kórházon belül, akivel ki tud alakítani bensőséges kapcsolatot, azt a bizalmi viszonyt mely a szülés kíséréséhez szükséges, akivel saját szülési tervét megfelelően ki tuja alakítani.

Az esetek többségében saját bába-szülésznő – választására is sor kerül, illetve egyre gyakrabban dúla is kísér szülést. A szülés kísérését tudatosan használom, hiszen az igény a természetes szülés lefolyására van, ugyanakkor a biztonságot a lehetőségekhez képest legmagasabb szinten biztosítani tudó kórházi térben. Kevés olyan kismama van, aki szülés vezetést szeretne, ez mára elavult fogalommá vált. A szülés kísérés megadja azt a jelenleg elérhető legnagyobb biztonságot, melyet a technológia biztosít, ugyanakkor nem avatkozik be fölöslegesen. Egyértelmű az igény az intimitásra: saját, külön családi szülőszobákra és családi gyermekágyas szobákra. A fájdalomcsillapítás igénye szintén széles skálán változik, ugyanakkor az arra való igény, hogy bármikor rendelkezésre álljon bármelyik módszer, jogosan felmerül kérdésként.

Dr. Fülöp Viktor szülész-nőgyógyászMeglátása szerint mennyire készülnek tudatosan a nők a szülésre? Tájékozódnak-e hiteles forrásokból, tisztában vannak-e a jogaikkal, lehetőségeikkel, vagy csak sodródnak az árral, túl akarnak lenni az egészen?

Azok a várandósok, akik engem keresnek fel nagyrészt felkészültek, illetve folyamatosan készülnek a várandósság során, hiszen általában számtalan kérdést beszélünk át különösen az utolsó harmadban. A források, melyek a tájékozódás alapjául szolgálnak hűen tükrözik azt, ahogyan az emberek információhoz jutnak napjainkban: az internet és facebook a vezető tájékozódási forrás. Az itt fellelhető információk meglehetősen vegyesek, nagyon kevés a komprehenzív lektorált forrás, ezért nagy szerepe van a szülést kísérőknek a felvilágosításban-az olvasott információ megbeszélésében értékelésében. A leendő kismamák dolga nagyon nehéz, hiányoznak a naprakész összehasonlító információt adó magyar nyelvű oldalak. Tovább nehezíti a kismamák dolgát, hogy szinte két egyforma felszereltségű, vagy egyforma protokollal dolgozó szülészeti osztály sem létezik.

Ön a medikalizált, vagy a humanizált szülés pártján áll?

Jómagam nem hiszek ezen fogalmak elválaszthatóságában, így létezésükben sem. Egyszerűen nem létezik egyik a másik nélkül. Mivel a mi pácienseink egy élettani folyamatot a szülést és a születést végzik a kíséretünkkel, ami nem mellesleg a biológia egyik legnagyobb csodája. Tehát maximálisan emberi. Ugyanakkor minden élettani szülés válhat bármikor kóros szüléssé, ami beavatkozást igényel (medikalizálás) a részünkről, aminek elmulasztása bűncselekmény. Azaz ha szükséges medikalizálni KELL a szülést, ám ezt lehet humánusan cselekedni, a megfelelő tájékozott beleegyezés, illetve felvilágosítás teszi ezt lehetővé. A programozott szülés mára rutineljárás a szülészek körében, és évről évre egyre több nő vállalkozik rá, elsősorban kényelmi szempontból.

Gyakran az orvos szabadságolásához igazítják, vagy a türelmetlenkedő állapotos anyuka sürgetése határozza meg a szülés időpontját. Mi az álláspontja az egészségügyi indok nélküli szülésmegindítással kapcsolatban?

Le kell szögezzem, hogy a programozott szülés NEM rutin eljárás, azt sem gondolom, hogy létezne olyan magyar kutatás mely megerősíti, hogy a programozott szülések aránya évről évre nőne, ugyanakkor az Egyesült Államokban létezik ilyen kimutatás. A szülésindítás feltételei azt gondolom jelenleg is nemzetközi szakmai viták tárgyát képezik, hol a határ az indokolt várakozásnak a spontán szülés beindulására (nyilván itt a szövődménymentes várandósságokról beszélünk), nem túl régiben is több érdekes angol nyelvű cikket olvastam ezzel kapcsolatban. Jelenlegi kutatások azt támasztják alá, hogy a 39 hét előtt született babák esetében a megszületés utáni komplikációk aránya magasabb, míg a 39-40 hét után született babák esetében a méhen belüli szövődmények aránya magasabb. 2013-ban az ACOG és Society for Maternal-Fetal Medicine a 9 hónapról (37 hét) megváltoztatta a teljesen kiviselt terhesség időpontját 39-40 hét közé. 41-42 késői terminusnak és 42 hét után túlhordásnak, kijelentve, hogy a 39-40 hét között született babák a legegészségesebbek az elérhető összes adat alapján, ezért indokolt ez a megközelítés.

Jelenleg tehát egy szülészorvosnak egy szövődménymentes terhesség esetén, ha egy kismama megkérdezi mikor a legjobb születnie egy kisbabának bizonyítékokon alapuló más válasza nehezen lehet. Ugyanakkor, a szülésindítást önmagában nem indokolja a betöltött 39. hét hiszen a szülés megindításáért a baba a felelős, és hát nem vagyunk egyformák. Tehát indok és megfelelő feltételek nélkül nem indítunk szülést, viszont a várandósnak joga van tudnia ezen információkat, illetve azt, hogy mivel tudjuk a baba méhen belüli biztonságát ellenőrizni és mekkora hatékonysággal.

Miért ragaszkodnak gyakran a szülésre készülő nők az előre programozott császármetszéshez?

Nem gyakran, de van, akiben a szüléssel kapcsolatos félelmek olyan nagyok, hogy nem akar szülni, ezt tokofóbiának hívják, 2000-ben írták le ezt a fogalmat és különféle kutatások szerint a leendő kismamák 5%-át érinti. Ennek többféle oka lehet. Vannak okok, amik kezelhetők, mások nem. A tokofóbia elsődleges formájának kialakulásában óriási szerepe van a médiának mely a szüléssel kapcsolatos negatív eseményeket erősíti fel. Nyilván akinek ilyen, kóros fokú félelmei vannak, nem akar spontán szülni.

A múltkor említette, hogy az esélyegyenlőség a különféle vajúdás lehetőségekre nullához konvergál. Ezt kifejtené, kérem?

Nagyon egyszerű: a szakmai minimum feltételek nem tartalmaznak alternatív vajúdáshoz szükséges előírásokat, ennek megfelelően a szülőszobák kialakítása nem egységes országosan a szülészeteken, így nem ugyanolyan felszereltséggel és lehetőségekkel rendelkeznek a kórházak.

A Szülészetválasztó adatbázis statisztikái szerint van olyan hazai kórház, ahol kizárólag szülőágyon fekve lehet szülni és a szülések 100 %-ában végeznek Kristeller műfogást, 10-ből 7 szülésnél pedig oxitocin infúzióval gyorsítanak és gátmetszést végeznek. Hogyan vélekedik erről? Lát fejlődést, változást a hazai szülészeti gyakorlatban?

Azt hiszem a fejlődés folyamatos, de hogy olyan mértékű e, mint az elvárt, ezt nem merem állítani, már csak azért sem mert nincs rálátásom a teljes hazai gyakorlatra, és mivel nincsenek törvényben rögzített szakmai irányelvek, így teljesen eltérő gyakorlatok létezhetnek. A vajúdás és a szülés körülményeinél visszautalnék az előző válaszomra. A szülészetválasztó egy érdekes kezdeményezés. Nem teljesen érthető számomra, hogy mit szeretnének vele elérni, a kérdések feltevése csak bizonyos irányultság esetén nyújt segítséget a várandósoknak (az ön által kiragadott példa is mutatja ezt: 10 ből 7x végeznek gátmetszést, DE mennyiszer kellene? Akiknél nem végeznek, mennyi a késői szövődmény, akiknél végeznek, mennyi esetben okoz később panaszt? Azaz a szakmaiság nem állapítható meg belőle). Ugyanitt köszön vissza az a kérdés, amit már említettem Önnek: miért nem történik rendszeres felmérés a várandósok között, hogy mi az elvárásuk? Az alapján érdekesebb lenne kérdéseket feltenni…

Évente több, mint 2000 hazai szülést magánkórházakban, vagy bábapraxisokban vezetnek le. Csak pénz kérdése a méltó bánásmód? Tényleg sokkal drágább magánkórházban szülni, mint államiban?

Tényleg sokkal drágább. Az állami kórházban szülni semmibe sem kerül, addig, amíg valaki pluszszolgáltatásokat nem akar vásárolni magának. A méltó és az elvárt bánásmód nem mindig egyezik meg, a méltó bánásmód mindenkit, mindenhol megillet. Méltón felüli elvárt bánásmód az, ami a magánkórházak szakterülete: a luxus. Mondom ezt már csak ezért is, mert a magánkórházakban jó eséllyel találkozunk ugyanazzal a személyzettel, aki az állami intézetekben dolgozik, és nem gondolom azt, hogy mindezen emberek kettős személyiséggel, vagy kettős szaktudással bírnak.