Böjtös-Jugovits Mónika foglalkozása képalkotó diagnosztikai analitikus, munkája pedig igazi örömfeladat: megmutatja a várandós nőknek, gyermeket váró pároknak (sőt, az egész családjuknak) a hamarosan érkező jövevényt, az édesanyja hasában növekedő kisbabát. Korunk technikai vívmányait figyelembe véve már nem újdonság és kuriózum, hogy 3D-4D-5D felbontásban lehet megfigyelni egy magzatot, mégis mindenkinek mindig hihetetlen élményt, katartikus pillanatokat szerez a babamozi. Mónikával ezekről a különleges élményekről – s az ő nem mindennapi munkájáról – beszélgettünk, amelyben néha azért nehezebb pillanatok is adódnak.

A fiatal szakember hangja nagy szakmai elhivatottságról árulkodik, s arról, hogy nagyon komolyan veszi, amit csinál. Egészségügyi alapképzettségét – ápolónőként végzett – cserélte először recepciósi feladatokra, majd lett egy elismert nőgyógyász mellett asszisztens. Mindig is érezte, hogy az adminisztratív teendők nem elégítik ki szakmai érdeklődését, főleg úgy, hogy főnöke különleges módon viszonyult hozzá: sokat magyarázott, tanította, engedte betekinteni a szakma fortélyaiba. Mónika pedig egyre többet és többet akart tudni, így elvégezte a SOTE orvosi laboratóriumi és képalkotó diagnosztikai analitikus szakát. Szakdolgozatát már a magzati ultrahang diagnosztikából írta. Az elmúlt több, mint tíz évben rendkívül nagy gyakorlatra tett szert, tapasztalt szakemberré vált. A babamozi mellett más jellegű ultrahang vizsgálatokat is végez, és folyamatosan képzi magát. Ennek ellenére, ahogy megjegyzi, a babamozi mégsem untatja, sőt a sokadik vizsgálat is ugyanolyan örömöt jelent neki is.

Böjtös-Jugovits Mónika azt a kulcsfontosságú megállapítást már az elején leszögezi, hogy a babamozi nem diagnosztikai vizsgálat, nem feladata a baba egészségét, egészséges fejlődését vizsgálni, mert ezzel kapcsolatban – a babamozi funkcióját illetően – vannak félreértések, tévhitek. A baba esetleges betegségeit, eltérő fejlődését a speciális, genetikai ultrahang vizsgálaton nézik. Az is egy téves információ, hogy egy vizsgálat minél több dimenzióban készül, annál jobb. Minden orvosi ultrahang vizsgálat a hagyományos 2D-ben készül, ugyanis a méréseket illetve a további dimenziós vizsgálatok síkjait ebben lehet elvégezni. A 3D/4D/5D nem diagnosztizálásra való, bár már szerencsére vannak olyan modern ultrahangkészülékek, amelyek lehetővé teszik, hogy a 2D vizsgálat kiegészítéseként többdimenziós képfeldolgozást is készítsenek egy-egy felfedezett elváltozásról. Ezért is fontos, hogy a genetikai ultrahangvizsgálatok olyan centrumban készüljenek, ahol megfelelő minőségű géppel és megfelelő végzettségű szakember által készülnek. A babamozi ezzel szemben egyértelműen és kimondottan a szórakoztatásról, az érzelmi élményről szól. Az eljárás nem ad(hat) információt a baba jóllétéről, sőt utána lelet sem készül, mégis nagyon különleges és fontos esemény a szülőknek. Hiszen már magzat korában, jóval a születés előtt ismerkedhetnek a gyermekükkel! Láthatják az arcát, elkaphatják egy mosolyát vagy fintorát, betekinthetnek abba a miliőbe, ahol a baba él a kilenc hónapban. A babamozit abszolút biztonságosnak ítéli  a szakma, és általában a 25-35. terhességi hét között végzik. Ilyenkor már annyira kifejlett a magzat, hogy már „babás” a megjelenése, láthatók a vonásai, a mozdulatai, s ez óriási élményt ad a leendő szülőknek. Több dimenzióban vizsgálható a magzat: a klasszikusnak számító 3D, 4Dképeken térben, illetve az időben előrehaladva mozgó képeken lehet látni a babát. Az ötdimenziós babamoziban pedig 3D televízión, egy speciálisan ehhez tartozó szemüvegen át lehet nézni a magzatot. A legnagyobb élményt mégis talán az úgynevezett „fetorealisticview” adja, amely egy rendkívül részletgazdag, kontrasztos, többdimenziós pillanatkép a babáról. Ezen már igazán valóságos a gyermek, ezért nagyon fontos a szülőknek.

Van úgy persze, hogy a bébi nem együttműködő, alszik, Mónika megfigyelése szerint a hidegfront sokszor így hat a magzatokra. Ilyenkor vagy az anya (és baba) vércukor szintjét emelik valamilyen cukros folyadékkal, hogy értékelhető legyen a felvétel, vagy visszahívják egy másik időpontban a várandós nőt. Ez nem feltétlenül gyakorlat minden helyen, de Mónika nagyon jól emlékszik milyen érzés volt – pont neki! -, hogy a gyereke csak a fenekét mutogatta minden ultrahang vizsgálaton, alig lehetett – sokadik nekifutásra – az arcáról fotót készíteni. „Én aztán tudom, milyen az, ha nem kapsz képet a babáról! Én tudom, milyen, amikor 3 hónapig nincs információd!” – ismétli szenvedélyesen az analitikus szakember, s mint oly sok szituációban, itt is milyen nagy hatása van a személyes tapasztalatnak. A várandós nő alig várja, hogy lássa a babáját, megismerkedjenek, valóságos képet kapjon róla, s nagyon nagy csalódás, ha ez meghiúsul valamiért. Ezért hívja őket vissza – akár saját szabad-, vagy ebéd ideje terhére -, egy másik időpontban Böjtös-Jugovits Mónika, hiszen pontosan tudja, milyen érzelmi biztonságot jelent a sikeres babamozi. És talán ezért van „várandós körökben” nagyon jó híre, a második, harmadik babával is visszajönnek hozzá a szülők, és állítólag egy XI. kerületi kávézóban egymásnak adják az elérhetőségét a gyermeket váró szülők.

Hiába nincs diagnosztikus jelentősége a babamozinak, a szülőknek mégis nagyon sokat ad, megnyugtatólag hat. A gyermek nemét kérdezik elsősorban és legtöbbször itt derül ki – minden kétséget kizáróan -, fiút vagy lányt vár az anyuka. Előfordul, hogy ez az információ letaglózza a leendő szülőket, mert vagy épp az ellenkezőjét várták, vagy az ellenkezőjét mondták nekik addig. Általában azonban örömkönnyek kísérik ezt a mintegy húszperces ismerkedést. A családtagok megnézegetik a kisbaba arcát, megtippelik kire hasonlít, megkérdezik – miért ne tennék-, minden rendben van-e magzattal. Mónika szeme sok mindent észrevesz, nem egyszer előfordult – hiába nem ez a feladata-, hogy kiszúrt egy elváltozást. S eddig rendre beigazolódott a gyanúja. Mivel nagyon komolyak a kompetenciahatárok, ezért ilyen esetben azonnal szakorvoshoz, genetikushoz fordul, aki megítéli a látottakat és értékeli azt, ő csak beszámol róla, mit látott, mit vett észre. Egyetértünk abban, hogy felbecsülhetetlen előny, hogy azonnal van elérhető szakember: a kismamát nem tartják bizonytalanságban, a háttérben van olyan segítség, aki azonnal tud válaszolni a kérdésekre, és segít feloldani a feszültséget, ha olyasmi derül ki, ami további teendőt igényel.  Mónika – saját passziójából – ezen kívül minden babának megnézi a haját, és megméri a talphosszát, azonkívül megmondja a magzat, milyen irányba fekszik, illetve a magzatvíz mennyiségéről is nyilatkozik.

Az a történet érint meg leginkább, amikor Mónika arról mesél, egy szülő visszament hozzá a baba megszületése után és megölelte, megköszönte, hogy észrevett valamit a gyermekénél a babamozi során, mert így nem árnyékolta be a stressz és a sokkhatás a születést, hanem felkészülve várták a gyermeket. Tudták mire számítsanak, az információ a birtokukban volt, így az első percek valóban az örömről, a megérkezésről szóltak, nem pedig az ijedtségről. Ebben az esetben Mónika biztonságot adott, tudást, és az anya felkészítése, megnyugtatása kulcsfontosságú egy ilyen szituációban. Mint ahogy az is, ki kísér egy ilyen örömteli eljárást, mint a babamozi. Egy mosolygós, munkájába nem belefásult szakember, aki nem unja az egyébként egyformának tűnő szituációkat: hiába a tizenegyedik aznap, neki ugyanolyan öröm megvizsgálni minden egyes „Benőkét”, mint az elsőt.