Ha arról hallunk, hogy kisgyermekes anyukák az idejüket, pénzüket, energiáikat nem sajnálva segítenek más, rászoruló édesanyáknak és a gyerekeiknek, akkor sokan mindjárt azt gondoljuk, hogy biztos kertvárosi, ráérő született feleségekről van szó, akik valamelyik budai kerületben vagy az agglomerációban jótékonykodnak. Hát, erről szó sincs.

Szomolányi Tímeát, a TündérPakk Alapítvány egyik létrehozóját kísérve például egy kőbányai paneldzsungelbe jutottunk, ahol egyik önkéntesüktől, Anitától vett át egy triciklit, egy telepakolt bőröndöt és két, tömött bevásárlótáskát: a kétgyerekes anyuka már évek óta folyamatosan odaadja, amit nélkülözni tud, két-három havonta jelentkezik ruhákkal, játékokkal, de szükség esetén gyűjt is az ismerőseitől. Látszik, hogy régi a kapcsolat, Anita férje szereli Timi kombiját, amivel a holmikat hozza-viszi. Az én, kiszelektált játékkal teli szatyrom szinte eltűnt a kocsiba pakolt tömegben, és úgy kellett elhelyeznünk a holmikat, hogy maradjon hely egy felajánlott kisebb hűtőnek, amit este gyűjt majd be Timi: másnap egy anyaotthon kapja meg az egész fuvart.

A három alapító egyike egy tizenkét és egy négy éves kislány anyukája, az utóbbival volt várandós, amikor szerepelt Hadas Kriszta Jön a baba! című doku-reality műsorában – az ő terhességét, kislánya születését is végigkísérte a stáb.

– A második évadban forgattak egy anyukáról, aki egyedül maradt egy pocaklakóval és a 14 éves kislányával. Tőlem kértek segítséget, mivel én szültem először, hogy van-e esetleg kinőtt ruha, amit odaadhatnék. Akkor kiírtam a Facebook oldalamra, hogy mindenféle felszerelést és holmikat keresünk egy leendő baba számára, és egy egész csomagtartónyi cucc gyűlt össze. Mivel később is érkeztek felajánlások a poszt nyomán, ezeket elkezdtem másoknak átszervezni, miközben megismerkedtem az adományozókkal is. Valahogy így kezdődött – meséli Szomolányi Tímea pakolás közben. Szerinte

a segítő emberek előbb-utóbb összetalálkoznak.

A Fővárosi Sztehlo Gábor Gyermekotthon és Fogyatékosokat Befogadó Otthon a Kmetty György utcában. Baloldalon Szomolányi Tímea, jobboldalon Veron Szilvia, önkéntes. Középen a gyermekotthon munkatársa

Simon-Eőry Mercédeszhez, a másik alapítóhoz egy tűzhelyért ment el a kezdet kezdetén, aki egyébként négy gyermek édesanyja. Sevcsik M. Anna, a Babagenetika mozgalomlétrehozója lett a harmadik alapítótag, öt gyermek anyukája, aki pedig éppen a egy három hónapos babával van otthon.

Egyszóval nem éppen ráérő nőkről van szó, akik mégis áldoznak az idejükből másokra. Ma már ötven önkéntesük van országszerte, akik elsősorban a logisztikában segítenek, helyi szinten gyűjtenek és szállítanak, csomagolnak, de sokan a szakértelmükkel járulnak hozzá az Alapítvány munkájához, van köztük grafikus, nyomdász, pályázatíró, jogász, stb.

A Facebookon tizenegyezer követőjük van, ami széles kapcsolati háló kialakítására is ad lehetőséget, rengeteg szervezettel működnek együtt, védőnőkkel, családsegítőkkel, gyámhatósággal, akik a TündérPakkot keresik, ha segítségre van szükség.

A TündérPakk Alapítvány számos önkéntesével
A TündérPakk számára szervezett gyűjtés. Fent balról: Vízvári Éva önkéntes, Szomolányi Tímea alapító, Szomolányi Csenge, Sevcsik M. Anna alapító, lent Váci Orsolya önkéntes

Mindenki ingyen dolgozik, Timi reggeltől estig és hétvégén is rendelkezésre áll, a többiek a munkájuk vagy a kicsik mellett szabadítanak fel időt.

Gyakran rendeznek ruhaosztást, Miskolcra, Borsodba küldenek teli furgonokat, sokszor célzottan egy családnak, anyaotthonnak, máskor a családsegítők és védőnők számára, rájuk bízva, kinek adják át az adományokat. De volt rá példa, hogy iskolát festettek Érden, vállalkozóktól gyűjtve festéket, máskor nyílászáró-cserét szerveztek egy-egy rászoruló családnál, bútorokat szereztek, stb.

Erős történetek alakulnak körülöttük, ilyen például Tamásé és Erikáé: vidéken nem boldogultak, két kisgyereküket elvette a gyámügy. Feljöttek Pestre, munkát és albérletet szerzett nekik az alapítvány, a gyerekeket várja a bölcsőde, az óvoda, ám a vidéki, helyi gyámhatóság egyelőre elutasította a kérelmüket.

Végül a XVIII. kerületi gyámhatóság és családsegítő igyekezett közbenjárni, hasztalanul, így most szereztek nekik egy ügyvédet, aki ingyen vállalta az ügyet, miután a szabálytalanságokkal teli, legutóbbi határozat szerint további fél évre gondozásban maradnak a gyerekek és a szülők csak havonta egyszer láthatják őket – ez utóbbi is szokatlan döntés.

– Folyamatosan kapcsolatban vagyunk a családdal, nem engedjük el a kezüket – nyugtat meg minket Timi. – Az alapítvány neve és ismeretségi köre már alkalmas arra, hogy rendezzünk nehezebb sorsokat. Gyakran munkáltatók ajánlanak fel állásokat, nagyon hasznos, ha hatórás részmunkát tudunk találni, mert sok egyedülálló anyának segítünk. Az albérletkeresés például azért nehéz, mert sok tulajdonos nem meri kiadni kétesebb helyzetben lévő, kisgyerekes családoknak a lakását, attól félvén, hogy nem fognak fizetni és nem tudja kirakni őket. Anyagilag mi sem tudunk segíteni, de a nevünk számít annyira, hogy meggyőzzük a lakástulajdonost. Éppen ezért gondoljuk meg alaposan ki mögé állunk oda.

Számos sikertörténet is akad ugyanakkor.

Zuglóban egy bántalmazó kapcsolatból lépett ki egy várandós kismama még egy évvel ezelőtt, az apukája meghalt, az édesanyja öregotthonban, a gyámhatóság elvette tőle az újszülöttet, mert nem tudta hova vinni. A gyermekotthon hívta fel a Tündérpakkot: szereztek albérletet, berendezték.

– Adtunk egy támogatói papírt az anyukának, nagyon büszke vagyok rá, hogy a gyámhatóság engem hívott fel utoljára, hogy kikérje a véleményem. Tavaly decemberben vihette haza a babát karácsonyra, és azóta is együtt vannak – meséli széles mosollyal az alapító. – Egyébként összeállt egy másik egyedülálló anyukával, és együtt bérelnek egy kétszobás lakást, ami így mindenkinek jobb és olcsóbb.

Az ő történetéhez az a sokatmondó mozzanat is hozzátartozik, hogy amikor megpróbálta beíratni a gyereket a bölcsődébe, elutasították, mondván, nincs hely. Amikor én hívtam fel az intézményt az Alapítvány nevében, egyből lett.

Egyébként nagyon sok egyedülálló anyuka kér tőlünk segítséget, általában véve az a tapasztalatuk, hogy őket kicsit elhanyagolja a jelenlegi támogatói rendszer. Az idősekre is figyelnek, akik pedig általában nem szeretnek kérni, illetve az intézményeken keresztül is kevésbé kerülnek látótérbe, így jellemzően a szomszédaik, ismerőseik keresik meg az Alapítványt. Megindító egy 90 éves dédnagymama helyzete, akit már három éve támogatnak: nem engedte, hogy az unokája otthagyja a kislányát a kórházban, maga kezdte nevelni a most már tizenhárom éves dédunokát.

Ő például soha nem mert igazán segítséget kérni a rendelkezésre álló intézményektől, mert félt, hogy a kora miatt esetleg elveszik tőle a gyereket. Olyan banálisan egyszerűen került az Alapítvány látókörébe, hogy az alapítóknak mesélt róla a játszótéren egy anyuka.

Forrás: www.eletszepitok.hu