Levi élni akart

Karikóné Szabó Réka kisebbik fia, Levi 2019 júliusában látta meg a napvilágot. A babát a 12. héten omphalocelével, azaz köldökzsinór sérvvel diagnosztizálták, ezért az orvosok terhesség-megszakítást javasoltak. Rékáék azonban nem mondtak le Leviről és sikerült megtalálniuk azokat a szakembereket, akik végig segítették a várandóssága idején és az azt követő nehéz időszakban. A sérvről Levi világrajövetele után kiderült, hogy sokkal komolyabb, mint azt az ultrahang alapján gondolták, azonban a kisfiú hősiesen viselte a 3 műtétet és a lábadozás időszakát, 10 hét után pedig hazamehetett, mára egészséges és gyönyörűen fejlődik.

Réka 2018 októberében lett várandós Levivel, az egész család nagyon örült a 2. gyermek érkezésének. Terhessége egészen a 12. heti szűrővizsgálatig rendben zajlott, férjével alig várták, hogy megtudják, kisfiút vagy kislányt hord a szíve alatt. Azonban egészen más híreket kaptak.

A sokkoló diagnózis – omphalocele

• A szűrést Komáromban végezték, ahol az orvos rendben találta a nyaki redőt és az orrcsontot, viszont közölte, nagy a baj, a baba omphalocelés. Nagyon flegma volt és mondta, hogy nem kell megtartani a picit. Teljesen leforrázott bennünket a hír és kérdeztem tőle, hogy mi a baja, mit jelent ez pontosan. Erre elmondta, hogy köldökzsinór sérve van, nyitva van a hasfala, amelynek normál esetben a 12. hétre be kell záródnia. Bár ő nem magyarázta el, de én utána olvastam, hogy a 11. hétig normális, hogy a köldökzsinórban, mint egy sérv, benne lehetnek a belek, vagy akár a máj egy része is, amely fokozatosan zárul. De ott volt bennem a kétely, hogy nem lehet pontosan megmondani a fogantatás időpontját, így nehéz meghatározni azt is, hogy épp hol tart a fejlődésben, mi számít normálisnak és mi nem. Bíztam benne, hogy nem is olyan nagy a baj és még visszahúzódhat, sajnos azonban ez nem történt meg – meséli Réka.

A párt a komáromi rendelőből Pestre irányították, ezért útban hazafelé, még az autóból felhívták a budapesti kórházat, hogy minél előbb kapjanak időpontot.

• Sokadjára vették fel a telefont, ahol közölték, hogy két nap múlva keressem őket időpontért. Elmondtam nekik, hogy mennyire nagy a baj és hogy sürgős az eset, de flegmán azt válaszolták, hogy ez nem érdekli őket, telefonáljak a megadott időben, majd rám tették a telefont.

Réka, mint mondja, nagyon kétségbe volt esve, ezért megkeresett egy győri magzat diagnosztikai központot.

• Nagyon kétségbe voltam esve, elmondtam, hogy milyen komoly a helyzet és végül másnap reggel hét órára kaptam egy időpontot a főorvos úrhoz. A vizsgálatok megerősítették a diagnózist és kérték a chorionboholy-vizsgálatot – amint betöltöm a 16. hetet – a genetikai betegségek kiszűréséhez, amely azt mutatta, hogy sem számbeli, sem formai eltérés nincsen, egészséges a gyerek, ezért nem tudják, mi az oka a köldöksérvnek. Ismét elmondták, hogy el kellene döntenünk, hogy megtartjuk-e a babát vagy sem, mert a 24. hétig lehetőség van a terhesség-megszakításra. A főorvos úr azt javasolta, hogy vegyük fel a kapcsolatot egy gyermeksebésszel, aki részletes tájékoztatást tud adni arról, hogy ez mivel jár, mi történik, ha megszületik a pici, hogyan történik a műtét stb., így meg tudjuk hozni a legjobb döntést. Pár nap múlva már fogadott is minket a sebész. Ő látva a leleteimet megnyugtatott, hogy nincs olyan nagy probléma, a sérv kisebb, mint 5 cm, jól műthető. A vizsgálatok azt mutatták, hogy csak belek találhatóak benne és mint mondta, ez egyszeri alkalommal zárható.

Rékáékat megnyugtatta a szakember véleménye és nem volt kérdés, hogy megtartják a babát. Ezt követően a nőgyógyászati vizsgálatok után minden alkalommal konzultáltak a sebésszel is, aki folyamatosan figyelte a pici növekedését.

• Nagyon nehéz volt lelkileg ez a folyamat. Amikor kiderült a sérv, úgy voltunk vele, hogy ha nagyon beteg a baba – hiszen ez a betegség gyakran társul Edwards-szindrómával -, akkor nem tartjuk meg. Nincs értelme annak, hogy egész életen át szenvedjen ő is és mi is, valamint gondolnunk kellett az egészséges testvérére. Amikor a genetikai vizsgálat nem mutatott rendellenességet, kicsit fellélegeztünk. De annyiszor elmondták, hogy nem kell megtartani és ne vállaljuk fel, mert beteg és sosem lesz egészséges, hogy sokszor már én kívántam, hogy induljon be a szülés, menjen el, mert ennek nincs értelme. Ahogy azonban múlt az idő, megnyugodtam, hogy nem lesz baj. Éreztem, hogy mozog, mondták, hogy minden rendben van.

A 28. héten a baba tüdőérlelőt kapott arra az esetre, ha előbb jönne a világra. Az injekciókhoz Rékának egy napra be kellett feküdnie a kórházba.

• A főorvos úrral a 32. héten találkoztunk utoljára. Ekkor végezték az utolsó szívultrahangot is, ahol megállapították, hogy van egy kis szívtengelyferdülése, de ezen kívül semmi probléma nincs a szívével. A főorvos Amerikába utazott, de megnyugtatott, hogy mindenki tud rólam az osztályon és mondta, hogy a 36. héten kérjek időpontot császárra.

Az első sokk: a sérv nagyobb volt, mint a baba feje

Levi végül a 38. héten, július 4-én született meg. Mivel Réka egy oktató kórházban szült, nagy figyelem kísérte a baba világrajöttét. Mikor kiemelték a kisfiút, mind az orvosokat, mind az édesanyát váratlanul érte a látvány.

• Amikor kivették és felmutatták, összeomlottam. A sérve ugyanis nagyobb volt, mint a feje. A belső szerveinek a nagy része a testen kívül volt. A teste egy kis tasakot képezett, amely védte a kitüremkedő szerveket. Síri csönd lett, egyedül a baba sírása hallatszott. 7,8-as Apgárt kapott, majd felvitték a koraszülött osztályra, ahol orrkanülön keresztül támogatták a légzését.

Réka egy napra az intenzívre került, ám még nem telt el 24 óra sem, amikor hívták a koraszülött osztályról, hogy szükség lenne az aláírására, hogy beleegyezik Levi műtétjébe.

• Mondtam, hogy még 24 órája sem szültem, de 2 perc múlva már ott is volt értem egy kerekesszék és áttoltak a PIC-re. Aláírtam, megműtötték. Az operáció 3 és fél órás volt, de sajnos nem volt sikeres. Nem kecsegtettek semmi jóval. Megpróbálták visszahelyezni a máját, de ekkor leállt a légzése, olyannyira, hogy még lélegeztetni sem tudták. Ezért kivették. Betettek egy gyűrűt a bőr és az izom alá, felépítettek egy silót, amelyben a belső szervek voltak. A sebész elmondta, hogy ez az egy megoldás létezik: a gyerek a hátán fekszik, a gravitáció a szerveit húzza lefelé és a hasát – izmokat és a bőrt – pedig húzzák felfelé az inkubátor tetejére erősített csipesszel. Teljesen ledöbbentem, amikor megláttam. Két hét után aztán ismét megműtötték, ekkor a gyomrot és a máj nagy részét már vissza tudták helyezni. A főorvos úr ekkor elment szabadságra és egy másik sebészre bízott bennünket, aki részt vett a korábbi műtéteken is. Azonban ez idő alatt a baba szervezete egy kb. 1 cm vastag réteget képezett, emiatt nem mentek be a szervei a hasüregbe a nyomás ellenére sem. Közben folyamatosan mondogatták, hogy bár megtesznek mindent, de mivel a hasfal nyitva van, óriási a fertőzésveszély. Szerencsére azonban nem volt semmi baja, ami előtt az orvosok is értetlenül álltak. 6 hetes korában, amikor a főorvos úr visszajött, úgy döntött, nem vár tovább, hanem ismét megműti, mert valami záródott. A gyereknek egyébként rendben volt a széklete annak ellenére, hogy a gyomrába semmi nem került, a pajzsmirigyére kapott gyógyszeren kívül, mivel az a táplálás hiányától leállt.

A 3. műtét – sikeres zárás

A harmadik műtét során olyannal találkoztak az orvosok, amellyel korábban még nem. Bár feltárt akadály nem engedte vissza a szerveket a hasüregbe, feltételezhetően azonban ez óvta meg Levit a fertőzésektől és szerencsére a beleket sem zárta el.  Vettek belőle mintát, de Rékáék a mai napig nem tudják pontosan, hogy mi is volt ez.

• A műtét 6 órán keresztül zajlott, közben már minden lejátszódott a fejemben, többek között az is, hogy nem éljük túl. Mire kihozták, kiderült, hogy már nincs szükség a lyukas inkubátorra, amihez idáig a hasát kötötték, ami egyben azt is jelentette, hogy be tudták zárni a hasfalat. A főorvos úr mindent elkövetett ennek érdekében, mert azt mondta, hogy egy negyedik műtétet már nem élne túl. Azt a mennyiségű altatót, fájdalomcsillapítót, izomlazítót. Az altatóorvos már 5 óra után jelezte, hogy be kellene fejezni az operációt, mert túl sok ez egy csecsemőnek, de a főorvos úr mondta, hogy minden rendben lesz, szeretné mindenképp bezárni a hasfalat, ami egy háló segítségével sikerült is.

Javulás, majd visszaesés

Levi a műtét után két napig jól volt, azonban utána romlani kezdett az állapota. Géppel lélegeztették, izomrelaxált állapotban tartották.

• Úgy nézett ki, mint egy halott gyerek. Alig tudták mozgatni, mert törtek volna a csontjai. Összesen 10 hét fekvés után egy felfekvése sem volt. Ebből 5 hetet töltött izomrelaxált, mélyaltatásban. Két hét után kinyitotta a szemét és elkezdett magától lélegezni. Innentől kezdve rohamosan javult az állapota, fokozatosan elhagyták a gyógyszereket, kivették a tubust, egyre kevésbé kellett támogatni a légzését. A végére – mikor már jól volt és cumisüvegből etethettem – ugyan összeszedett egy fertőzést és belázasodott, ismét lélegeztetőgépre került, de a tenyésztést követően szerencsére antibiotikummal ezen is hamar úrrá tudtak lenni.

Az orvosok csodálják Levi állapotát

Levi 2800 grammal született, 3390 grammal jött ki a kórházból és jelenleg 4500 g öt hét után, ami igazi sikertörténet. Folyamatosan járnak kontrollra, eddig mindent rendben találtak. A hálót várhatóan 10-12 éves kora körül kell majd kivenni, amikor a kisfiú már majdnem eléri a felnőtt méreteit, ekkor tudják az izmot az izommal összevarrni.

• Az orvosok csodálják Levi állapotát. Egyrészt nem értik, miért alakult ki nála a sérv, hiszen minden vizsgálata negatív, teljesen egészséges gyerek. Még mindig próbálják kideríteni az okokat, most épp koponya vizsgálatot írtak ki, illetve tervben van egy MR, aminek nem örülök, mert altatással jár. Másrészt azelőtt is értetlenül állnak, hogy ilyen villámgyors a gyógyulása. Nagyon szépen fejlődik, a kórházi időszaknak köszönhetően még csak másfél hónapos szinten kellene lennie, ehhez képes ugyanazokat a dolgokat csinálja, mint a kortársai – megfog tárgyakat, jó a hallása, látása stb… Ami érdekesség, hogy a szíve a jobb oldalon van.

Nem kell ide pszichológus, ha hazajön a gyerek, minden rendben lesz

Réka nem tagadja, nagyon megviselte őket Levi betegsége és a kálvária, amit végigjártak.

• Amikor Levi világra jött, mondtam a férjemnek, hogy szükségem lesz egy pszichológusra, hogy feldolgozzam a történteket. De aztán olyan gyorsan zajlottak az események: rohantunk hozzá, ott volt a másik gyermekünk. Közben Levi sokszor nem is észlelte, hogy ott vagyunk-e, mert altatták. Nem érhettem hozzá a fertőzésveszély miatt, meg sem simogathattam, ami borzasztó nehéz egy édesanyának. A második műtét után picit már cirógathattuk, majd a harmadik operáció után jött oda a nővér és mondta, hogy ’anyuka, vegyen fel egy kesztyűt és simogassa azt a gyereket, mert…”. Nem volt a mondatnak vége, benne volt, hogy nem éli túl. De aztán Levi élni akart. Amikor először kivehettük, megsimogathattam, megölelhettem, etethettem, onnantól kezdve rohamosan javult az állapota. Fejtem neki folyamatosan az anyatejet. Olyan gyorsan emelkedett az adagja, hogy nem tudtam követni a mennyiséget, végül donor tejet kapott. Akkor mondta a férjem, hogy nem kell pszichológus, ha hazajön a gyerek, minden rendben lesz. És tényleg így történt. Hazajött és minden a helyére került, ugyanúgy zajlik az életünk, mint egy egészséges gyerekkel. Annyi emlékeztet az egészre, hogy a pelenkázásnál, fürdetésnél látom a hegeket, de ezek is egyre szebbek.

Levit nem csak szülei, de bátyja, Ákos is nagyon várta.

• Szülés után három nappal hazaküldtek a kórházból, mert Levit úgysem tudtam szoptatni. Még nagy volt a hasam és Ákos azt hitte, hogy átvágtuk és mégsem született meg a kistestvér. Aztán lement a hasam, de a tesó még mindig nem volt itthon, ezért folyamatosan kérdezgette, hogy ’anya, most akkor van kistesóm’? Én pedig mindig elmondtam, hogy van, de most kórházban van még, mert beteg a pocakja. Ebbe egy darabig belenyugodott, de közben látott sírni, kérdezte, hogy mi a baj és mindig mondogatta, hogy ’anya, túléli, nem fog meghalni a kistesó, úgyis hazajön’. Akaratlanul is hallotta, hogy mi történik, de mindig nyugtatott. Először a kórház udvarán találkoztak és leírhatatlan élmény volt. Nagyon örült neki, kérdezte, hogy ’úristen, ő most tényleg a kistesóm, nem is olyan kicsi.’ Megnyugtattam, hogy igen. Mióta hazahoztuk imádja, nincs féltékenység, együtt fürdenek, nagyon aranyosak.

Rékáék családja Levivel lett teljes és nagyon hálás, hogy a kritikus pillanatokban megkapta azokat az információkat és orvosi segítséget, amelyek lehetővé tették, hogy kisfia ma már boldogan kacagjon a karjában és teljes életet élhessen.

• Végtelenül hálás vagyok a győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórház szülészeti- és nőgyógyászati, valamint gyermeksebészeti osztályának, továbbá a PIC csapatának az önzetlen és erőn felüli munkájáért, hogy boldog, négytagú család lehetünk.