“Sokszor elgondolkozom azon, hogy vajon honnan jött ez a gyerek. Én nem tudom, de úgy érzem, valahonnan jött. Olyan, mint akinek múltja van.”

“Az érzéseimről meg pláne nem mondtam a babának semmit, mert úgy gondoltam, úgysem értheti. De miután elkezdődött a kapcsolatanalízis, rájöttem – hoppá!- nem úgy van az! Mert egyáltalán nem igaz, hogy nem érti! Nagyon is eljut hozzá!”

“Amikor megszületett, világos volt, hogy őt akartam, ő jött hozzánk. Szoktam is mondani, hogy pont ilyen gyereket akartam. Habár már a kilenc hónap alatt is sok mindent megtudtam róla, még nekünk is meglepő, hogy milyen jó képességei vannak.”

 

Az első olvasásra talán meglepő idézetek az anya-magzat kapcsolatanalízis módszeréről szóló, Lelki köldökzsinór *című könyvből valók: édesanyák vallanak így. Cikkünkben ezt a misztikusnak tűnő, de a résztvevőknek nagyon is kézzelfogható – és tudományosan elismert – módszert mutatjuk be.

Talán azt már mindannyian hallottuk, vagy könnyen elismerjük, hogy egy csecsemő – akár már újszülött korában – megismeri édesanyja hangját, vagy az egyébként gyakran hallott hangokat, dallamokat, amelyekkel magzatként az anyaméhben is találkozott. A tudomány azonban már jóval túlmutat ezen a kedves, de kicsit komolytalan nézőponton: a magzat ennél jóval többet érzékel. Az első kilenc hónapnak hatása van a gyermek személyiségére, beilleszkedésére; nagyon sok mindenben számítanak a magzati létben szerzett tapasztalatok.

A születendő baba környezete az anyaméh, ahol az első pillanattól kezdve kapcsolatban, méghozzá nem csak testi, biológiai, hanem lelki kapcsolódásban is van az anyával. Az édesanya minden rezdülése érinti a baba testét és lelkét.

Az anyaméhben töltött idő tanulási folyamatként tekinthető: az, hogy az újszülött képes felismerni a magzati korban megismert dallamokat, meséket, az anyanyelvét, szülei hangját, egyértelműen emlékező-, és tanulási képességről tanúskodik. Az anyát érő minden pozitív és negatív hatás, így a stressz is ugyanúgy hat a méhében fejlődő babára, de minden más érzelmi reakciója is üzenetként szolgál. A várandós anya lélektani reakciói hozzájárulnak a magzat önmagáról való érzékeléséhez, és a babának – figyelem! – tudomása van az anya ő jelenlétére adott érzelmi válaszáról is. Az anya érzelmei a magzat körüli biokémiai környezetet is befolyásolják. Mindezek – könnyen belátható – hatással vannak a magzat fejlődésére, így annak későbbi életére is.

A születés előtti időszakkal foglalkozó perinatális tudományok egyértelmű állásfoglalása ma már, hogy a magzat nem egy tehetetlen, személyiség-, érzelem-, és gondolat nélküli lény, hanem kompetens ember. A Hidas György és Raffai Jenő nevéhez fűződő – és évtizedek óta nemzetközileg elismert – Anya-magzat kapcsolatanalízis módszerének kidolgozása azon a feltevésen alapult, hogy a tudattalanunk képes közvetlenül reagálni egy másik ember tudattalanjára. Az anya és születendő gyermeke közötti egyik kapcsolati csatorna a két tudattalan kommunikációja. Az anyában – az ő lélektani felületén – megjelennek a baba érzelmei és gondolatai. A kapcsolatanalízis során az édesanya és a baba között – a terapeuta segítségével – egy emocionális-kognitív kötődési tér jön létre, amely mindkettőjük számára érthető és átjárható. Kitartó és fegyelmezett munka szükségeltetik ahhoz, hogy ez a tér, ez a ráhangolódó kapcsolódás létrejöjjön, s elsősorban ők ketten – anya és gyermeke – írják a történetüket, de ennek köszönhetően kommunikálni is tudnak egymással.

Az, hogy ez milyen hatással van a gyermekre, a születésre és a gyermek születés utáni fejlődésére, s milyenek a módszer tudományos visszajelzései, a szakembert kérdeztük, akinek – nem meglepő módon – saját élménye is van a témában.

Babagenetika: – Legtöbbször milyen motivációval, elhatározással érkeznek a kismamák?

Dobiné Olasz-Papp Nóra: – Elsősorban a kíváncsiság vezérli őket és a vágy, hogy mélyebben tudjanak kapcsolódni a kisbabájukkal. A természetesen jelenlévő kapcsolaton túl vágynak egy másabb, árnyaltabb szintre. Nagyon gyakori célként jelenik meg a szülésre, születésre felkészítés, s ez – a 37. héttől – egyébként része is a kapcsolatanalízis folyamatnak.  Érkeznek olyan kismamák is, akiknek múltjukban szerepel negatív, akár traumatizált élmény, ilyen lehet például: előzetes veszteségélménnyel végződő várandósság (akár több generációra visszatekintve); saját, komplikációkkal, nehézségekkel terhelt születésélmény; gondoskodással kapcsolatos – otthonról hozott – nem megfelelő, családi minták. Ők szeretnék ezeket a korábbi tapasztalatokat feldolgozni, hogy az anyaságukat már ezek terhei nélkül élhessék meg. S vannak, akik valamiféle fizikai nehézséggel küzdenek, például korán meszesedő méhlepény, fenyegető koraszülés, faros vagy épp haránt fekvés, erős félelem a szüléstől, anyává válástól, s ők ehhez kérnek támogatást. Van olyan is, aki többedik babáját várja, s egyszerűen így szeretné megadni magzatának a saját időt.

B: – Mire vállalkozik, mit tud a módszer? Mi a legfőbb „haszna”?

  1. O.P. N.: – A kapcsolatanalízis nem feltáró terápia! Sokkal inkább egy prevenciós módszer, mely az anyává válás folyamatát több aspektusból is kíséri, támogatja. Elsődleges célja a kapcsolódás mélyítése. “Ha sikerül az anya lelkivilágát gyermekével, a szüléssel kapcsolatban harmonizálni, a szülés lefolyása könnyebb lesz, a gyermek jobban fejlődik mind az anyaméhben, mind a születés után, és kiegyensúlyozottabb lesz.” (Hidas, 2000) Azzal, hogy az anya képes ráhangolódni a baba jelzéseire, üzeneteire, s egyre mélyül ez a folyamat, kialakul köztük egy kognitív-emocionális kötődési tér.

B.:- „Működik-e” mindenkinél a módszer, mi lehet a gátja, ha nem?

  1. O.P. N.: – Még nem találkoztam olyan kismamával, akinél ne működött volna! A célok mindenkinél eltérőek és egyediek, így mindenkit másban lehet támogatni. Az ún. első interjús beszélgetés alkalmával történik a „szerződéskötés”, amelynek – a keretek lefektetésén túl – a reális célkitűzés is fontos része. A kismamák döntő többsége aggódik amiatt, hogy fog-e sikerülni a „kapcsolatfelvétel”, van bennük bizonytalanság, de ez szépen el szokott simulni, ahogy ráállnak az ő közös, babájukkal kialakuló ritmusukra, egységükre, s ráhangolódnak belső folyamataikra. Fontos, hogy a kismama és a kapcsolatanalitikus között is működjön az egymásra hangolódás, hisz ez nem egy két-, hanem minimum háromszemélyes kapcsolat és kapcsolódás. Ha ikres várandósságról van szó, akkor már 4, ha pedig a kapcsolatanalitikus is várandós – ahogy volt szerencsém nekem is áldott állapotban dolgozni kismamákkal -, akkor még az ő magzata is részese a folyamatnak! Előfordul olyan, hogy több idő szükséges a ráhangolódáshoz, s e mögött – addig ki nem mondott – félelmek húzódhatnak meg, például az anyasággal kapcsolatban. Ha az illető fél attól, hogy anyaként megállja-e majd a helyét; vagy ha ellenkező nemű baba van a pocakjában, mint akire vágyott; épp erősen nyomja a felelősség súlya; esetleg veszített már el babát, s fél átadni magát az örömnek, akkor – nem tudatosan-, de távolságot tarthat a babától.

B.:- Mik a legjellemzőbb tapasztalatok a kapcsolatfelvétel során, miről számolnak be a kismamák?

  1. O.P. N.: – A kapcsolatfelvételek fekvő helyzetben, enyhe relaxált állapotban történnek. Jellemző a fokozatosság, a finom ismerkedés először az anyaméhvel, majd a babával is. Nagyon eltérőek a megnyilvánulási formák, hisz többféleképpen vagyunk képesek érzékelni. Gyakoriak a vizuális tapasztalások, de vannak, akik inkább testérzetek formájában tapasztalnak. Sűrűn előfordul, hogy az első pár kapcsolatfelvételek során már belevegyülnek a folyamatba saját születésélmények: szorító, nyomó érzések bukkannak fel test szerte, akár kis szédüléssel kísérve, s ezek nagyon hasznos megtapasztalások. Olykor kifejezetten gyógyító erejűek. Természetesen vannak nagyon gyakori szimbólumok, melyekkel találkozunk: az anyaméh általában rózsaszín, pirosas gömb formában mutatkozik meg, vagy épp a rét, barlang, és vizes szimbólumok (patak, tenger, ócean, vízesés) a jelennek meg.
  2. Korábbi veszteségélmény, vetélés, elveszített baba után még inkább hasznos lehet a módszer? Miben tud segíteni?
  3. O.P. N.: – Veszteségélményt követően a nők nagy része számol be arról, hogy elvesztette a saját magába, testébe vetett hitét, erős félelmekkel küzdhetnek, szoronghatnak. Ilyenkor óriási belső erőt tud adni nekik a következő várandósság alatti kapcsolódás. Abortusz esetén a bűntudat érzése jellemző, s ezzel is érdemes dolgozni. Ideális, ha a veszteséget követően volt lehetőség gyászmunka végzésére, ám ennek ellenére a félelem igen markáns kísérője szokott lenni a következő várandósságnak. A kapcsolatanalízis nagy segítség abban, hogy a belső érzések tudatosodjanak, a magzattal való rendszeres kapcsolódás pedig felszabadítóan hathat. Az sem elhanyagolható, hogy ebben a folyamatban tabuk nélkül bármit ki lehet mondani; érzelmi szabadság és biztonság veszi körül az édesanyát, s a feltétel nélküli elfogadás magától értetődő. Volt olyan esetem, amiben többszöri veszteség után lombikprogram előtt állt a kismama, s azzal dolgozott, hogy a méhét felkészítse, előkészítse a kisbabájának. S utána már a babával való kapcsolódás volt a fókusz.
  4. Mik a legjellemzőbb tapasztalatok a születés után? Milyenek a kapcsolatanalízisben résztvevő babák?
  5. O.P. N.: – Amit szinte kivétel nélkül visszajeleznek a kismamák, az a kisbaba ébersége, a különleges első szemkontaktus. Nagyon jellemző, hogy a szülők beszámolója szerint a baba továbbra is vágyja azt a kommunikációt, amit méhen belüli élete során már megtapasztalt. Élénkek, éberek ezek a babák, stabilan foglalják el helyüket a világban. Ahogy Raffai Jenő mondta a “Magzat szót fogad” című interjúban: “Lélektani értelemben is százszázalékosan megszületnek.  Azt már számos nemzetközi kutatás igazolta, hogy ha valamilyen formában a babával már a születése előtt foglalkoztak – akár csak egyszerűbb kapcsolatfejlesztő módszerekkel -, később is jelentős különbségek mutatkoznak. És nemcsak az intelligenciában, az a legkevesebb, de kötődésben, problémamegoldó készségben, gondolkodásban, adaptációs készségekben is.”
  6. Van-e, létezik-e összehasonlító vizsgálat az analízisben részt vett babák fejlődése és kontrollcsoport között?
  7. O.P. N.: – Úgy tudom, hogy erre vonatkozóan összehasonlító vizsgálat még nem készült.
  8. Van-e, létezik-e utánkövetése a kapcsolatanalízisben részt vett babák későbbi fejlődésének, életének?
  9. O.P. N.: – Vollner Judit: Magzatkortól kamaszkorig című könyvében – mely a Lelki köldökzsinór című könyv folytatása – olvashatók azon személyek történetei, akik részt vettek kapcsolatanalízisben: azok a kisbabák napjainkban már kamaszkorúak. Igen érdekes és izgalmas olvasmány, hisz ebben a könyvben már maguk a gyermekek szólalnak meg, s mesélik el tapasztalásaikat.

B: – Az anya-magzat kapcsolatfelvételen túl, rendelkezik-e a módszer olyan lehetőségekkel, amelyekkel a káros biológiai folyamatokat (pl. placenta elsorvadása, magzatburok repedés stb.) meg tudja akadályozni?

  1. O.P. N.: – A lélek hat a testre, így ebben a formában, ebben a belső térben is lehet dolgozni fizikai elváltozásokkal is. Számos esetben állt meg a placenta sorvadása azáltal, hogy az anya az ún. belső kezével masszírozta a lepényt; előfordult, hogy fenyegető koraszülés sem következett be; illetve sikerült császármetszést elkerülni azáltal, hogy a placenta a méhszájról arrébb “vándorolt” a várandósság azon szakaszában, amikor az orvos már lehetetlennek tartotta. Természetesen ez a módszer nem helyettesít semmiféle orvosi vizsgálatot, szükséges beavatkozást, de nagyon jó és komoly kiegészítője lehet azoknak!

B: – Mennyire elfogadott, ismert és bizonyított a módszer?

  1. O.P. N.: – A módszer 1996 óta létezik, s a tapasztalat azt mutatja, egyre több kismama él vagy szeretne élni a lehetőséggel, s szakmai berkekben is egyre elfogadottabb. Már szülészek, nőgyógyászok közt is van, aki ajánlja kismamáinak, mert tapasztalja, hogy sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb a kapcsolatanalízisben résztvevő, várandós nő.
  2. Nagyon érdekel, hogyan kerültél kapcsolatba a módszerrel, s van-e saját tapasztalatod róla?
  3. O.P. N.: – Már a segítő hivatás útját jártam, de első gyermekem 10 évvel ezelőtti születése vitt a családok felé, először még a szülés utáni időszakban támogatva őket. Majd egyre inkább szélesedett a kör, s éreztem, a leghathatósabb segítség a prevenció, még szülés előtt, vagy akár a családtervezés első gondolatainál. S akkor rám talált a felhívás a kapcsolatanalitikusi képzésről. Hidas professzor úr munkássága lenyűgözött, attitűdje, szemlélete nem különben. Elfogadta a jelentkezésemet a képzésre: a 2 év alatt nagyon sokat fejlődtem szakmailag és önismeretileg egyaránt! Ez idő alatt vesztettem el babát is, az első vetélésem ezen időszakban történt, illetve ezt követően érkezett meg kislányunk is! Nagyon izgalmas volt várandósan tanulni, járni kapcsolatanalízisre, és dolgozni más kismamákkal! Nagyon sokat profitáltam minden szempontból azzal, hogy átélhettem a kapcsolatanalízist mindkét oldalról. Nagyon meghatározó élmény volt, amikor megtapasztaltam, hogy a kislányom választott magának nevet, és milyen intenzíven kérte azt! Persze nekem is kellett idő ahhoz, hogy olvasni tudjam a jelzéseit, de megerősítő volt az egymásra hangolódás, és a neve tényleg nagyon illik hozzá, telitalálat! 2012 óta elképesztően nagy ajándék számomra a várandós nők kísérése, minden egyes út nagyon kiteljesítő és tanulságos! Nagyon sok örömteli pillanatnak, gyönyörűségnek, könnynek, gyásznak, és csodálatos születéseknek válhattam én is ezáltal részesévé, és ez folyamatos, mérhetetlen hálával tölt el!

 

Felhasznált irodalom:  Hidas György-Raffai Jenő – Vollner Judit: Lelki Köldökzsinór, beszélgetek a kisbabámmal*