Miskovics-Kobza Zsuzsanna /Meső/ párkapcsolati mediátor, szülésfelkészítő, dúla, gyermekágyas segítő a Születés Hete országos rendezvénysorozat főszervezője

Szülésfelkészítőként, szüléskísérőként, gyermekágyas segítőként és párkapcsolati mediátorként
segítem a kisbabás családokat.

Holisztikus szemlélet, egyedi történetekre ráhangolódás, kitüntetett figyelem jellemzik munkámat, melyet egyénekkel, párokkal és teljes családokkal végzek. A babavárást megelőző időszakban, illetve a várandósság hónapjaiban segítek felkészülni a párkapcsolati, illetve a családszerkezeti változásokra is.
Szülésfelkészítőimen mindig az anya illetve a szülőpár egyedi története a kiindulópont. Soha nem adok át kész csomagot, mindenki személyre szabottan veheti magához a megtervezhetetlenség sokismeretlenes képletét, hogy minél kevesebb kiszámíthatatlan, ijesztő, félelmet keltő dolog történhessen a szülőszobán. Azért, hogy az anya illetve a szülőpár minden egyes vajúdási szakaszban biztonságban érezhesse magát, ha pedig beavatkozásra lenne szükség, akkor tudjanak róla, hogy mikor, miért és mi történhet velük egyes esetekben. Természetesen, ha van egy kialakult vágyott kép a szülésről, akkor segítek a megfelelő helyszínt és szaksegítséget kiválasztani.
Dúlaként én külön már nem reklámozom magamat. Akiknek én tartom a felkészítést felajánlom, hogy együttműködésünk végéig hozhatnak egy döntést, szeretnének-e engem is magukkal vinni a szülőszobára, vagy esetleg telefonos segítséget szeretnének-e igénybe venni a vajúdás során.

A visszajelzések szerint felkészítőim alapján az alapvetően jól működő, kellően erős megelégedettségi szintű kapcsolatok tökéletesen megoldják nélkülem is, sőt a párkapcsolati elégedettségük mérföldeket ugrik az élet kapujában egymás megtapasztalása által, ezért bőszen lebeszélem magamról az engem választani készülőket.
Vannak, akik már inkább barátként, kicsit családtagként hívnak meg a szülésükhöz. Vannak olyanok is, akik újra átgondolják és felelős döntést hoznak afelől, hogy az édesapa helyett mégis inkább én menjek be a szülőszobára. Nagyon fontosnak tartom az apás szülésfelkészítést és az apák illetve a párkapcsolatok szülőszobán elszenvedett sérüléseinek gyógyítását is.
Szülésfelkészítőimen egyrészről mesélek az élettani szülésről, a lehetséges beavatkozásokról, de a lelki tényezőkkel, a lehetséges pszichés elakadási pontokkal is előre dolgozunk, sok félelem lufit, rejtett tudat alatti tartalmat kipukkasztva ezzel. Az utolsó előtti alkalommal készítem fel őket a gyermekágyas időszakra, ezen belül mindenre, ami az adott pár életét egyénileg érintheti. Ehhez a legalkalmasabb a pár otthonában beszélgetni. Az utolsó alkalom mindig egy közös palacsintázás.
Oldott hangulatban. Általában az én otthonomban, kedélyes vendégségben.
Ebből talán ki is derült, hogy nem dolgozom sok családdal, és nem tartom be az ajánlást, ami szerint nem kellene túl közel kerülni, sőt nem is vágjuk el utána a szálakat. Egészséges emberi távolságban továbbra is tudunk egymásról.
Szenvedélyesen figyelem és tanulom a legfrissebb kutatások eredményeit, melyek az újszülött valós igényeiről adnak képet. Nagy kihívás egy család útját aszerint egyengetni, hogy a kisbaba érdekei és a család által biztosítható megvalósulás mindenki megelégedésére szólóan, a lehető legoptimálisabb aránypárban valósulhasson meg.
Tapasztalati úton kezdtem el kitanulni a gyermekágyas segítést, melynek két legfontosabb alappillére az anya lelki megerősítése, illetve fizikai támogatása, mely egészen egyszerűen a háztartás alapvetőségeinek a karbantartásáról szól, hogy az anya minél több időt tölthessen újszülöttjével édes kettesben, zavartalanul, fizikai megterhelések nélkül, lehetőség szerint bőrkontaktusban, ha megoldható, akkor igényszerinti kizárólagos anyatejes táplálással. Sok esetben ennek sikertelensége az inkorrekt, illetve hiányos információátadáson, illetve az anya nem kielégítő támogatottságán múlik.

Hamar kiderült, hogy nem vagyok képes fénymásolóba ülni, ezért kezdtem el gyermekágyas képzéseket tartani. Ez egy tíz órás érzékenyítő kurzus, melyben tapasztalataimat és tudásomat adom át mindazoknak, akik szeretnének dúlaként, bébiszitterként, családsegítőként, csecsemősként, védőnőként, vagy csak családtagként, barátnőként személyre szólón valóságos hasznára lenni egy újszülöttes családnak.
Ahogyan kezd újra ébredni a komatál hagyománya, úgy kezd terjedni a szokás, hogy a babaváró bulin az anya egy kupont kap a kezébe, benne a barátnők által „összedobott” gyermekágyas segítővel, aki kimegy otthonukba az első hetekben. Nem babázni. Nem szaktanácsadni. Elmosogatni, felporszívózni, tisztává varázsolni fontos felületeket, leszaladni közértbe, patikába, elszaladni a nagyobb gyerekért, levinni a kutyát… És persze dicsérni az anyát, lelkesíteni, erősíteni, ösztönösségébe vetett hitét támogatni. Gond esetén pedig megfelelő honlapokat nyitni, szaktanácsadók elérhetőségét biztosítani.
Ezeken a nyomvonalakon szeretnék még előrébb és még beljebb haladni. Ezek mind az én guminyuszijaim. édes testvérségben, egymástól nem elválaszthatóan.
Szabadidőmben női köröket és női izzasztókunyhókat tartok. Igyekszem minél több nőtársamban feléleszteni az életösztönt, a belső erőt, a testtudatosságot, méltóságot, önbecsülést, valamint visszaadni becsületét, átadni gyakorlati hasznát és kutatni tudásanyagát a női létszakaszoknak.
Bloggerként párkapcsolati cikkeket publikálok a neten, erőteljes önszorgalommal.
Végzettségem szerint tanítónő vagyok, de véletlenek sora tíz évvel ezelőtt elsodort a Születés Hetéhez, melynek további véletlenek sorát követve nyolc éve vagyok a főszervezője. Mindennek a Születés Hete az oka és az eredője, mindennek, ami felé elcsavarodtam, elkanyarodtam,
elmélyültem. 😉
Magánéletemben a harmadik férjemmel élek együtt, akivel végre nagyon jó. Negyvenhat évesen újra képes lettem volna szülni, annyira nagyon. Két év próbálkozás után beláttuk, jobban tesszük, ha másfelé fókuszálunk. Ugyanis a napokban első unokás nagymama leszek, ő pedig tiszteletbeli nagypapa.
Összesen négy leánygyermekem van. A legkisebbet sem szólíthatom már viccesen kiskorúnak. Egész munkásságomat nekik ajánlom kárpótlásul mindazért, amit tudás híján és elnyomott ösztönösség okán annak idején nem kaphattak meg édesanyjuktól.