Vannak témák, amik még az amúgy sok mindent meg- és kibeszélő anyák között is a tabu határát súrolják. Amit nem szívesen hozunk szóba, főleg nem olyanok előtt, akikkel nem ápolunk szoros kapcsolatot. Ilyen a perinatális gyász, vagyis az elvesztett magzatok témája – ami egyébként rengeteg embert, párt érint, hiszen jelenleg minden negyedik terhesség vetéléssel végződik. És bár fizikailag a nők élik át az ezzel járó fájdalmat, a lelki trauma az apákat is érinti. András ma már boldog kétgyermekes apuka, de – ahogy ő fogalmaz – „kalandos” út vezetett idáig, ami sajnos nem feltétlenül szuperhősös erőpróbákat takar. Hanem nagyon nehéz pillanatokat, és fájdalmas emlékeket. Szuperhőssé a szememben inkább az teszi, hogy apaként mer beszélni róla, hogy miként élte meg, amikor több babát elveszítettek, közülük egyet nem spontán vetéléssel, hanem a várandósság alatt megállapított fejlődési rendellenességek miatt. Vele és két családokat segítő szakemberrel beszélgetett Tóth Flóra.
A TELJES CIKK A WMN OLDALÁN OLVASHATÓ:
