Astra Zeneca

Márc 6-án kaptam Astra Zenecát. Akkor voltam 23. hét végén. 60 alatti krónikusnak számítok, kaptam általános behívót. Igyekeztünk alaposan tájékozódni nemzetközi kutatásokból, Kemenesi munkáiból és az általa is említetett forrásokból, hogy merjünk-e oltatni. Kikértem két szakorvosom véleményét, mindkettő „megengedően” nyilatkozott az egyedi esetemet tekintve. Ugyanakkor felhívták a figyelmemet, hogy itthon nem fogok találni olyan orvost, aki vállalná a felelősséget és beoltana. Kétszer is felhívtam a háziorvosomat, aki ugyan nagyon régi és kvázi családi barát mégis az etiketthez tartva magát egyértelműen elutasított. Pszichésen nagyon mélyrepülést jelentett, hogy nem kaphatok oltást és várhatóan mire szülök addigra pont már kaphatnak a terhesek. Mégis az én családomnak minden nehézsége megmarad a hiányának. Vannak nagytesók, akik idén alig pár hetet jártak közösségbe elsősorban az állapotosságom féltése miatt és tartok tőle, hogy szocializációban, egyébben ez milyen hátulütőket jelent majd – különösen, hogy az egyikük szeptembertől iskolát kezd. Nem beszélve arról, hogy a terhességem előrehaladásával együtt fizikailag is várhatóan egyre nehezebben fogom tudni ellátni őket, pláne nem érdemileg gondoskodni róluk 0-24ben és ha minden közösségtől és minden kontakttól, potenciális segítségtől távol tartjuk magunkat a vírusveszélytől tartva, akkor az milyen halmozott nehézségeket jelent majd. Aznap adódott egy lehetőség egy oltóponton. Előzetesen az oltóorvost is megkérdeztük, ami alapján egyértelművé vált, hogy csak az általánosan kitöltött hozzájáruló nyilatkozat mellett (amelyben benne foglaltatik a terhesség, családterezés és szoptatás nemlegessége is) lesz lehetséges, saját felelősségre. Meghallgatta az egyedi körülményeimet és jelezte, hogy egészségügyi dolgozóként biztos beoltanának, nem félt se engem se a babát. Inkább csak a saját praxisát, ha ezt egyenesen felvállalná. Belevágtunk. Pár órával oltás után némi émelygést éreztem, de ez nekem elég tipikus terhes mellékhatás, szóval egyáltalán nem biztos, hogy az oltás miatt. Még akkor sem, ha más fajta érzet volt picit. Beadás után 10 órával hirtelen rámtörő, intenzív hidegrázást éreztem (4 paplanon keresztül is fogvacogtatós hidegrázás, amitől a légzésem is borult kicsit és nagyon tudatosan, jógalégzésre törekedve tudtam csak idővel megnyugtatni a szervezetemet és óráról órára egy-egy takarót levenni). Korábban sosem tapasztaltam ilyen típusú hidegrázást, nagyon fura élmény volt. Megmértem a lázam a hidegrázás elején, nem volt, később nem ismételtem meg, nem éreztem indokoltnak. Erős gyengeség maradt mindebből másnapra és némi influenzánál tapasztaltakhoz hasonlítható végtag izomlázszerű érzés. Másnap délelőtt kőkemény volt a hasam és méhösszehúzódás gyanúm is volt. Óránként maximum egy, de nyugalmi állapotban is. Két napig szinte végig feküdtem, nagyon sok magnéziumot vettem be, mindeközben a gyanús méhösszehúzódások folytatódtak, de nem sűrűsödtek. Magzatmozgást, pulzust továbbra is normálisnak érzékeltem. Jó 4-5 nap kellett, hogy a pocakom újra nyugalmi állapotba kerüljön és teljes nyugalommal legyek afelől, hogy nem fog megindulni itt semmi idő előtt. Oltás után 6 nappal voltam UHn, mindent rendben találtak (előtte is szerencsére minden vizsgálaton). 10. napon elmentem vérvételre protombin és egyéb véralvadás tényezőket ellenőriztetni a közben felröppent AZ hírek miatt (nekem eleve örökölt trombózishajlamom van, ami terhességgel kombinálva kockázat)Holnap lesz két hete az oltás. Talán két testérzet lehet még releváns: megszűntek a falási rohamaim, általában telítettség érzetem van (ez talán 26. héthet közeledve normális is lehet, de számomra többedik terhességnél is teljesen szokatlan) és a fáradtság-kimerültség nagyon is részelemem lett. Bő egy hétig az oltás után egyértelműen jóval alacsonyabb energiaszinttel bírtam, de még most sem vagyok a két héttel ezelőtti állapotomban (de persze ez is lehet simán a hetek számából fakadó és az oltástól független tényező). Ami egyértelműen jobb pedig azóta: az alvásom: végre nem szorongok a koraszülés/intenzív terápia potenciális veszélyein állapotosként. Úgy érzem, hogy alapos, körüljárt és megfontolt döntést hoztunk. Mégis a tabu jellege miatt ez rosszízű titokként leng körül. Aktív problémám, hogy melyik kezelőorvosomat avathatom be és milyen formában. Holott úgy gondolom, hogy szükséges lenne, de nyilván nem akarom őket bajba sodorni. Ez gátolt abban is, hogy a méhösszehúzódásos időszakban segítséget merjek kérni. Tapasztalatom szerint az általános kormányzati kommunikáció és /vagy régi megszokások miatt ördögtől valóként, felelőtlenként bélyegzik sokan még csak a gondolatát is az állapotosok vakcinálásának. Holott jelenleg mindenképpen kockázatot kell vállalni: vagy a család mentális és fizikális állapotromlásának kockázatát (hosszas önkarantén esetére), vagy a koraszülés/intenzív ellátási szükséglet kockázatát (fertőzés esetére, ami jelenleg pl ovis közösségbe járás esetén szerintem szinte kivédhetetlen), vagy a vakcina beadásának kockázatát (aminek még nincs ismert kockázata). Ha lett volna itthon más út, akkor azt választottam volna. Ha lenne abban segítség, hogy az első két kockázatként említett tényező súlya csökkenjen, akkor bizonyára nem a harmadikat láttuk volna a legalacsonyabbnak és nem vágtunk volna bele az ismeretlenbe. Vagy ha már az ember belevág az ismeretlenbe, de azt nem szemlehunyva, titokként kellene tennie, hanem felelős felnőttnek érezve magát és támogató segítséget kapva, az is sokat oldana a helyzeten. A második oltásom a 33. hét utánra esne, így azt jelenleg kizártnak tartom, hogy felvegyem. (Az általunk talált kutatások alapján 14-33. hét között javasolják 35 felett az oltást, én 40 éves múltam.) Egyáltalán nem tudom, hogy hogyan fogom lemondani az alkalmat illetve áttetetni és mikorra. Talán a csecsemő hat hetes kontrollja utánra kéne, de erről még semmilyen ajánlást nem találtam. Az első után érzékelt mellékhatások miatt a nemzetközi javaslatoktól teljesen függetlenül sem merném a harmadik trimeszterben beadatni az AZt és akkor megkockáztatni a kontrakció gyanús állapotot. De tanácstalan vagyok hogyan tovább… Persze addig még sokminden változhat, sok új információt nyerhetünk… Bizakodom.