Kedves anyukák, leendő anyukák!
Eljött az ideje, hogy megírjam a történetünket, ezzel is erőt és reményt adva többeknek, akik hasonló helyzetbe kerülnek.
Amikor teherbe estem 31 éves voltam és abszolút tünetmentes és nyugodt terhességem volt a végéig, mondhatni álomszerű. Aztán jött a fekete leves. A 13. héten az első genetikai vizsgálaton 3,4-es (kóros) tarkó redőt mértek. Teljesen letaglózott. Ez mit is jelent? Beteg a gyermekem? Borzasztó volt hallani, kórós? Erre kitalálhatnának amúgy egy barátságosabb szót. Na szóval lesújtó volt. A doki eléggé szószátyár volt, csak annyit mondott, hogy további vizsgálatokat kell végezni. De mit? Azt se tudtam hirtelen, hogy mit csináljak, zokogva hívtam a nőgyógyászom. Ő ugyanezt a szót használta…hát ez valóban kóros! Csodás, megint ez a szó vágott mellbe. De…ő legalább próbált megnyugtatni, még nem tudunk semmit, megcsináljuk a kötelező szűréseket és meglátjuk.
Másnapra kaptam időpontot a Honvéd kórházba invazív vizsgálatra, és levették a placentából a mintát. Innentől kezdődött az idegtépő várakozás. A lelkemre kötötték, hogy ha telefonon hívnak 1 héten belül, akkor rossz hír, ha levelet kapok 3 hét múlva akkor jó hír. Szuper! Akkor CSAK 3 hét múlva várom a levelet.
1 hétig otthon feküdtem ágynyugalomban a vetélés kockázata miatt. Na ez az, amit nem kívánok senkinek. Se meló, se semmi amivel le tudnád magad kötni, csak a gondolataid. Amikor már a létező összes cikket elolvastam, legyen az magyar, külföldi teljesen kétségbe estem. Annyi rossz dolgot olvastam, hogy szinte teljesen meggyőztek, hogy ezt a babát el kell engednem, mert beteg. Ennyit életemben nem sírtam,dehogyis, zokogtam! Nem ettem, nem aludtam.
Na ekkor kerestem fel a Babagenetika egyesületet. És milyen jól tettem. Anna egy angyal volt és megnyugtatott.Többször is megkerestem, több kérdésem is volt. Mindenre tudott válaszolni, vagy amire nem, azt megkérdezte orvostól. Innen is puszilom. Mesélt más babákról is; , más vizsgálati eredményekről és teljesen más színben láttam a dolgokat. A lelkemre kötötte, hogy több cikket el ne olvassak, mert rengeteg a nem hiteles információ.
Egyik nap amikor már végre kikeltem az ágyból, csörög a telefon. A genetikai osztály volt a kórházból. Ó te jó ég!!! Csak azért hívnak, hogy az előzetes eredmény negatív! Na jól van mondom, szórakoznak ezek velem. Azt mondták, csak akkor hívnak, ha gond van. Mindegy is, negatív ez a lényeg.
Tovább küldtem a mintámat micro array vizsgáltra, ami egy vagyon, de azt éreztem csak így nyugodhatok meg. Csináltunk még TORCH vizsgálatot a nőgyógyászommal. Ezzel mindenféle fertőzést szűrnek ki, és kiderítik , hogy a terhesség kezdeti szakaszában elkaptam-e valamilyen vírust, ami a magzatban fejlődési rendellenességet okozhat. Ez is negatív lett! Pipa!
Aztán megjött a micro arrayről az eredmény. Nem volt semmilyen ismert rendellenesség a kromoszómáiban. És az is kiderült, hogy kisfiút várok.
De teljesen még mindig nem nyugodhattunk meg, csak a 21. héten, amikor a magzati szívultrahangon is kiderült, hogy ép és egészséges a kis szíve is.
Szóval 8 hét kálvária, őrjítő várakozás és izgalom, de megérte.
Sajnos a nyaki redő megengedett mérete maximum 3 mm. Bencének 3,4 volt, ami kórosnak számít és sajnos a vastag nyaki redő számos betegséget jelenthet, ezért kellett ennyi vizsgálaton átesnünk.
De lányok, semmit ne olvassatok el. Előre érdemes felkészülni a genetikai vizsgálatra, hogy mit mérnek, mire kell számítani, de többet. Tudom, baromi nehéz, de épp annyi rossz történetet lehet olvasni, mint jót. És kérdem én, attól, hogy elolvasod ezeket, a te babád egészséges lesz?
Amit előírnak az orvosok, csináljátok végig lányok. Nem lesz könnyű. Rengeteg izgalommal jár, de én csak így tudtam megnyugodni és a 21. héttől már csak a kisfiamra koncentrálni és várni, hogy végre a karomban tarthassam.
Mindenkinek kitartást! Ez Bence története. Köszönöm mégegyszer Annának, hogy tartotta bennem a lelket.
