Második várandósságom meglepetésként ért minket, de nagyon örültünk. A 6. héten, ultrahangon már megállapították a terhességet. Terhesgondozásra ugyanoda jártam, mint az első babámmal, a kerületi rendelőbe, mivel vele nem volt semmilyen probléma, nem is gondoltam, hogy különösképpen utána kéne néznem hova járunk a vizsgálatokra. Mindent rendben találtak a 12. heti, majd a 20. heti ultrahangon is, bár szokás szerint egyik sem tartott túl hosszú ideig. A 30. heti ultrahangon aztán hideg zuhanyként ért, hogy 4 héttel kisebbnek látják a babát (korai iugr volt a leletre írva), hiszen rengeteget mozgott a baba, egyre nagyobb volt a hasam is. A szonográfus közben arra utalt, hogy ez az én hibám, mert nem pihenek eleget. Ez a vizsgált talán az eddigieknél is rövidebb volt, magyarázatot nem kaptam, hogy ez mégis mit jelent, kontroll ultrahangra egy hét múlva kaptam időpontot. Ekkor még azt gondoltuk a férjemmel, hogy ez azt jelenti, hogy 4 héttel később kellene megszületni a babánknak. Nagyon kétségbe voltam esve, főleg amiatt, mert nem értettem mit jelent az, amit láttak az ultrahangon. Még aznap megkerestem Annát, aki készségesen segített és elirányított minket egy igen megbízható ultrahang specialistához (akinek a nevét aztán minden intézményben ismerték, ahova a leletekkel mentünk, ez nekem biztosíték volt arra, hogy jobb helyre nem is mehettünk volna). Ő kedvesen, türelmesen, több, mint egy órán keresztül vizsgálta a babát. Ő már csak két hét eltérést látott és azt, hogy a magzat ellátása nem nem megfelelő a méhlepényen keresztül. Elmondta, hogy van rá esél, hogy a vártnál korábban, császármetszéssel kell megszülnöm a lányomat. Így is rettenetes volt ezt hallani, de legalább olyantól hallottam, akiben megbíztam. 10 nap múlva mentünk kontrollra, ekkor már azt látta, hogy alig hízott a magzat, így aznap a kerületi kórházba mentem, majd másnap életet adtam a kisbabánknak, aki teljesen egészségesen született a 33. héten, 1310 grammal. Azóta is ügyesen növekszik 🙂 Nem volt könnyű ez az időszak, de nagyon hálás vagyok az egyesületnek és Annának, hogy az utolsó 10 nap, amíg a kisbabám a hasamban volt teljes nyugalomban telt, mert tudtam, hogy a lehető legjobb kezekben vagyok és minden úgy fog történni, ahogy nekünk a legjobb.
Hála,
Bori
