Ottlik Judit cikke – Fotók: Emberi szemmel színesen kiállításunk anyagából
„63 éves lesz majd mikor a gyereke érettségizik. Ahelyett, hogy ő pelenkázná majd az unokáit, őt teszik majd tisztába.” „Hogy lesz energiád megint egy csecsemőhöz?” „Nahát, belevágtatok végül a lombikba?” Bántó kérdések, kijelentések; amiket, ha lehet, soha ne tegyél föl, ne mondj egy látszólag „idősebb” kismamának, mert soha nem tudhatod, mi áll a kései terhessége hátterében. Az is lehet, hogy korábbi vetélés(ek) gyásza.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiatal kismama, aki problémamentes terhessége után életet adott első babájának. Majd a másodiknak is, s pár év múlva a férjével úgy döntött, boldogan vállalnának még több gyermeket is. „Nekem ugyan egy szempillantásnak tűnik, hogy már a harmadik babánkat várom; nyilván időközben azért eltelt pár év. Amiből én nem is igazán éreznék szinte semmit, a környezetem viszont folyton a „koromra” emlékeztet, kéretlenül célozgat – panaszolja Melinda, aki nemrég töltötte be a 38-at. „Sokak szemében én vagyok a túlkoros kismama, és amikor még azt is elmesélem, hogy bizony én még több gyermeket is szülnék; egyenesen sokkot kapnak. Rengeteg beszólást kapok a „fizikai állapotomra” is; megkérdőjelezve, hogy képes leszek-e egyáltalán arra, hogy „ennyi idősen” kihordjak egy kisbabát. Köszönöm szépen, nekem bőven elég, ha én és az orvosom aggódunk, figyelünk, amire s amennyire kell. Bevallom, a cinikus megjegyzéseket, beszólásokat egyáltalán nem mindig tudom könnyedén elengedni a fülem mellett” – fűzi hozzá.
Belevágtatok a lombikba?
Szerencsére ezt a kérdést senki nem tette föl nekem; de nem egy ismerős anyukatársam panaszkodott rá – mondja Melinda. Egy ikreit váró, 37 éves anyuka például, akit a közeli játszótérről ismerek régóta. Kérdezem én; még ha történetesen mesterséges megtermékenyítéssel fogantak is meg a babái, kinek mi köze van hozzá? Milyen alapon ítéljük el egymást, amikor fogalmunk sincs arról, hogy mi állhat a háttérben? Arra nem is gondolunk, hogy akár egy (esetleg többedik) vetélését, elvesztett magzatát gyászolta, s ezért sikerült csak évekkel később teherbe esnie a szivárványbabájával?
Belegondoltál, hány éves leszel mire a gyereked leérettségizik?
Persze, nem is egyszer. De szerintem téged is legalább annyira érzékenyen érintene ez a kérdés; függetlenül attól, hogy hány évesen szülted a csemetéidet. Nem hiszem, hogy nagyon jól esne.
Mindig is fiatal szülő akartam lenni.
Képzeld, én is, ezért is „kezdtem” korán, s lettem először 27 évesen édesanya. Csak aztán úgy alakult, hogy született még több gyermekem, s nem is biztos, hogy itt meg szeretnék állni. Igen, eltelt közben pár év, tisztában vagyok vele. Viszont, ha egyesek nem emlékeztetnének folyton a koromra, semmi, de semmi problémám nem lenne vele, ebben majdnem biztos vagyok.
Én már biztosan nem szülök többet, befejeztem.
Most nézd meg, megint egymást gyepálják, pedig két perce sincs, hogy rendet tettem köztük. Na én egyet biztosan tudok, szülni már nem fogok többet. Befejeztem, nekem ez bőven elég – fakadt ki a homokozóban civakodó gyerekeire a minap is egy mamitárs nekem. S nagyon sok mindenkitől megkapom ezt, rendszeresen. Megtanultam ilyenkor nagyokat hallgatni; inkább simítok egyet a pocakomon, s titkon azt kívánom, bárcsak ismernék több, korombéli kismamát, akik hasonló cipőben járnak. Akikkel gondtalanul, őszintén megoszthatnám a boldogságomat, akikkel egymást erősíthetnénk. Nem mintha ez változtatna azon, hogy én és a férjem hogyan gondolkodunk a családunk bővítéséről. Azt hiszem, ez igazán csak ránk tartozik.
Tisztában vagy, milyen kockázatos ilyen későn teherbe esni?
Lehet, hogy sokak szemében öreg vagyok, viszont felelőtlen semmiképp sem. Tudom, hogy 35 éves kor fölött már nagyobb kockázata van egy terhességnek mind a mamára, mind a születendő babára nézve. Éppen ezért elvégeztettem mindazokat a szűrővizsgálatokat, amikről az orvosommal egyetértésben úgy döntöttem, célszerű lenne megcsináltatnom.
Oké, hisz Janet Jackson is 50 évesen lett terhes
Szuper, én pedig csak 38 vagyok. Vegyük már végre tudomásul, hogy a gyermekvállalás egyre későbbre tolódott ki, manapaság már egyáltalán nem az az általános, hogy a nők huszonévesen szülnek. No de az, hogy ufónak nézzük a 40 körüli kismamákat, a ló túloldala. Szerintem legalábbis.
Hogyan lesz energiád megint egy csecsemőhöz?
Az anyaság persze fárasztó is, méghozzá életkortól függetlenül. Ugyanakkor olyan leírhatatlan csoda, hatalmas boldogság, ha az embernek gyermekei vannak, s annyi mindent kapunk ezáltal, amit korábban el sem tudtunk képzelni. Persze, fiatalon valószínűleg jobban bírod a véget nem érő éjszakázásokat, a folyamatos gyereksírást, és még sorolhatnánk. Viszont hatalmas előnye van annak is, ha az ember idősebb korában lesz édesanya; addigra sokkal nagyobb az önbizalma például, így nem kérdőjelezi meg folyton a saját döntéseit a baba gondozásával, nevelésével kapcsolatban. És ez egy nagyon fontos dolog! Főleg a sokadik gyerek után, amikor már pontosan tudod, hogy a hasfájás és a fogzás nem tart örökké, s hogy valamikor egyszer majdcsak lemegy rólad a terhesség alatt felszedett néhány kiló. Vagy mégsem. De ez az, ami a legkevésbé számít. Nekem legalábbis.
