Ha a gólya nem hozza

Párok százai mennek minden évben külföldre, hogy szülővé válhassanak, mert a magyar meddőségi klinikákon a jelenlegi törvényi szabályozások mellett már nem tudnak rajtuk segíteni. Bár bizonyos modern eljárások itthon is elérhetőek, azok a nők, akiknek csak donorpetesejttel lehetne gyerekük, gyakorlatilag esélytelenek Magyarországon.

„2015-ben egy spontán genetikai mutáció miatt elvesztettük az első lányunkat. Egy évvel később volt egy vetélésem, ezért inkább úgy döntöttünk, belevágunk a lombikba. Két sikertelen próbálkozás után teljesen padlóra kerültem. Elkezdtem kutakodni, ekkor került képbe Csehország, ahol törvényileg engedélyezett, hogy az embriókat a méhbe való visszaültetés előtt genetikailag megvizsgálják. Ezt a sok veszteség után egyfajta ga­ran­ciá­nak láttam, hogy egészséges babánk lehet. A bevizsgált négy embriónkból hármat egészségesnek találtak. Az egyikük most itt szuszog mellettem, a másik kettő lefagyasztva várja, hogy visszamenjünk értük, ha kistestvért szeretnénk” – meséli Ági, aki szerint enélkül az úgynevezett preimplantációs genetikai szűrés (PGS) nélkül a lombikozás olyan, mint a szerencsejáték. A szakma véleménye azonban nem ennyire egyöntetűen lelkes az eljárással kapcsolatban, nem véletlen, hogy világszerte komoly viták folynak róla, és a szabályozás sem egységes. Csehországban például rutinbeavatkozásnak számít, így nem véletlen, hogy a sikertelenségben sokszor elcsigázott, reményvesztett magyar párok százai ülnek autóba és célozzák meg Brnót, ahol van olyan klinika, ahol magyar nyelvű honlap, koordinátorok és magyar orvos is várja őket. A „vándorlás” oka nem csak a PGS technológia alkalmazása. Bár a meddőség manapság már sokszor fiatal párokat is érint, azzal, hogy a gyermekvállalás egyre későbbre tolódik, és sok nő 35-40 éves kora fölött dönt úgy vagy kerül olyan helyzetbe, hogy szülni szeretne, egyenes arányban növekszik azoknak a száma is, akik orvosi segítségre szorulnak a teherbeeséshez. És sajnos azoknak a nőknek a száma is, akiknek már nincsenek fogamzásra alkalmas petesejtjeik. Számukra a petesejt-donáció jelenthet megoldást, ami itthon olyan szigorúan szabályozott, hogy szinte lehetetlen. Nem így Csehországban. Magyarországon az embrionális korban végzett vizsgálatok közül jelenleg csak az úgynevezett preimplantációs genetikai diagnosztika, vagyis a PGD engedélyezett. Ezek a beültetés előtt elvégzett genetikai vizsgálatok azok számára érhetőek el, akik lombikprogramban vesznek részt, és esetükben 10 százaléknál nagyobb a kockázata valamilyen betegség kialakulásának. A PGD genetikai szűrések egy része már egy évtizede elérhető idehaza is. Az embriókból három- vagy ötnapos korukban mintát vesznek, és az így kinyert néhány sejtet megvizsgálva, csak azokat ültetik vissza végül, amelyek biztosan teljesen egészségesek. „Magyarországon csak akkor lehet elvégezni egy ilyen eljárást, ha a szülőpár valamelyikének van valamilyen betegsége, ami indokolja” – magyarázza Kékesi An­na, az Istenhegyi Géndiagnosztikai és Családtervezési Központ biológus genetikusa. Ilyen indokolt eset, ha a pár valamelyik tagjának van egy olyan kromoszómaátrendeződése, ami ugyan tünetmentes és a mindennapokban semmilyen problémát nem okoz, de az ivarsejtjeiben olyan eltéréseket eredményez, amelyek miatt a magzat beteg lehet. „Ezekre a rendellenességekre általában csak sorozatos korai vetélések után derül fény. Az érintett párok esetében jelentősen megemeli az egészséges gyerek születésének esélyét a PGD, már amennyiben úgy döntenek, a természetes út helyett a mesterséges megtermékenyítést, a lombikot választják. Az utóbbi években körülbelül 50-60 ilyen esetünk volt évente” – mondja Kékesi Anna.

Fontos, mégis alig végzik

Ennél is kevesebb, évente körülbelül 30 PGD-t végeznek olyan monogénes betegségek esetén, amikor egy szülői génhiba miatt egy betegség öröklődésének kockázata 10 százalék feletti – ilyen például a cisztás fibrózis, a Huntington-kór vagy a vérzékenység. Ezekben az esetekben az eljárás rendkívül bonyolult és drága – már az embriók vizsgálata előtt hónapokkal, a családtagok bevonásával elkezdődik –, de Kékesi Anna szerint nem kétséges, hogy az ilyen komoly betegségeknél indokolt az embriók szűrése, hiszen ez a legbiztonságosabb módja, hogy ezeknek a pároknak egészséges gyereke szülessen. Ezek hiányában legkorábban a terhesség 11. hetében lehet genetikai vizsgálatot végezni a méhlepényből vett mintával, és ha bebizonyosodik a baba betegsége, nincs más megoldás, mint az abortusz, vagy annak vállalása, hogy a gyerek betegen fog megszületni. Mindkét döntés hatalmas lelki és fizikai megterhelés az anya és a család számára. Mint a fenti számok mutatják, a PGD egyelőre nem túl elterjedt. Ennek az egyik oka, hogy három olyan meddőségi klinika működik Magyarországon, ahol az embriológusok képesek a csupán néhány napos, kevés sejtes embriókból úgy levenni néhány vizsgálatra szánt sejtet, hogy azok ne sérüljenek. Magát a genetikai vizsgálatot pedig jelenleg kizárólag az Istenhegyi Géndiagnosztikai és Családtervezési Központban végzik. „Jelenleg folynak a tárgyalások a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelővel (az egykori OEP), és úgy néz ki, hogy a jövőben a PGD államilag finanszírozottá fog válni indokolt esetekben” – mondja Kékesi Anna, előrevetítve, hogy a jövőben több párnak tudnak majd segíteni. Az eljárás ára egyébként 100 ezer és 1 millió forint között mozog a vizsgálandó embriók számától függően.

Egy betű, nagy különbség

A cikk elején említett, Csehországban törvényes és gyakran alkalmazott – sok más magyar nő mellett Ági embrióin is elvégzett – PGS-vizsgálat viszont nem elérhető itthon. Ez már nem az öröklött betegségek megjelenésének kockázatát vizsgálja, hanem azokat a mutáció következtében megjelenő rendellenességeket, amelyek kockázata az anya életkorának növekedésével emelkedik. Ilyen például a Down-szindróma. „37-40 év felett tartom indokoltnak ezt a vizsgálatot, ahogy a kor előrehaladtával romlik a petesejtek minősége. Amiért a szakma itthon mégis elutasítja, az azért van, mert a mintavétel pillanatában, vagyis az embrió ötnapos korában a hibajavító mechanizmusok nagyon erősen működnek. Vagyis előfordulhat, hogy a kivett egy-két sejt Down-szindrómát mutat, de az embrió a végére mégis egészséges lenne. A PGS-vizsgálat miatt viszont nem ültetik vissza az anya méhébe” – ismerteti az eljárással kapcsolatos legkomolyabb dilemmákat Kékesi Anna, de hozzáteszi: az idősebb anyák esetében biztosan növelné az egészséges babák születésének esélyeit az eljárás, itthon még sincs szó az engedélyezéséről. Néhány évvel ezelőtt hatalmas botrányt okozott, amikor kiderült: engedély nélkül, 400 ezer forint körüli összegért mégis csináltak PGS-t a Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézetben. Akkor az ÁNTSZ Országos Tisztifőorvosi Hivatala azonnali hatállyal megtiltotta a szűrővizsgálatok elvégzését az intézetben. Az eljárással kapcsolatos vita azóta sem került nyugvópontra. Pártolói szerint jelentősen növeli a lombik sikerességének esélyét, és csökkenti a vetélések kockázatát. A kritikusok viszont aggódnak, hogy az eljárás elhozhatja a „génszerkesztett” babák korát, vagy a szülők válogathatnak az embriók között különböző tulajdonságaik szerint. Az embriók neme például kiderül a PGS-vizsgálatból, de választani (egyelőre) nem lehet. Az eljárás természetesen nincs ingyen, Ági azt mondja, háromszori Brnóba utazással és a lombikhoz kapcsolódó gyógyszerköltséggel együtt 6000 eurót (kb. 2 millió forintot) hagytak a cseh klinikán. De sem ez, sem a PGS-ről szóló szakmai viták nem érdeklik most, jobb dolga van: sok év várakozás után a kisfiával foglalkozhat.

Inkább legyen idegen

A cseh klinikák másik vonzerejét az adja, hogy itt – szemben Magyarországgal – az anonim petesejt-donáció, pénzért cserébe persze, teljesen legális. Itthon a jelenlegi törvények szerint kétféleképpen lehet petesejthez jutni, amennyiben egy nőnek már nincs saját, használható ivarsejtje. Az egyik lehetőség, hogy ha a párnak van egy 35 év alatti, már szült nőrokona, aki szívesen adja oda a petesejtjét. Ezenkívül elméletileg anonim módon is lehet adományozni, gyakorlatilag azonban nulla az esélye annak, hogy valaki vállalkozik az egyébként nem kellemes leszívásra puszta emberbaráti szeretetből. Pénzt adni a sejtekért viszont minden esetben illegális és szervkereskedelemnek számít Magyarországon. Rokonoktól viszont a legtöbben nem szívesen kérnek ilyesmit. Több érintett is azt mondta lapunknak, lelkileg sokkal nehezebb lenne, ha a gyerekük biológiai anyukája a saját rokonuk lenne, mint ha egy idegen. „Az unokahúgom szívesen adott volna nekünk petesejtet. De belegondoltam, hogy milyen furcsák lennének a karácsonyok és a családi ünnepek, tudva, hogy a baba valójában az ő génjeit hordozza” – mesél a dilemmájáról a 43 éves Éva, aki most 30 hetes terhes. Neki van már egy felnőtt fia, sőt egy 17 hónapos unokája is, de a párjának, akivel három éve ismerkedett meg, még nincs gyereke. A kora miatt hamar kiderült, hogy csak lombikkal lehet közös babájuk, de Éva hormonális értékei a Magyarországon, magánellátásban, vagyis pénzért végzett kezelések során egyre romlottak. Így egyre távolabbra került a cél, hogy saját petesejtből szülessen gyerekük, végül tavaly nyár elején döntöttek úgy, nem öntenek több pénzt a felesleges próbálkozásokba, és Csehország felé vették az irányt. Bár neki is meg kellett emésztenie, hogy donorra szorul, nem volt kérdés, hogy belevágnak-e. Megnyugtatja a tudat, hogy a hasában növekvő babát ő táplálja, gyarapítja, testileg, lelkileg. Babakönyvet készít, hogy később elmesélhesse neki születése történetét, mert biztosan nem akar titkolózni. Bár ez még évekig nem jön szóba, el fogja mondani neki: ő az igazi anyukája, de a megszületéséhez egy másik néni segítségére is szükség volt. „A klinika azt állítja, 2000 donorral állnak kapcsolatban, többségük egyetemista. Brno utcáin sétálgatva kicsit még nevetgéltünk is, hogy lehet, éppen itt jön szembe velünk a donorunk. Hajszín, szemszín, magasság, testalkat és vércsoport szerint velem egyező nőtől kaptuk a sejteket, amiből 5 embrió maradt, ha szeretnénk, egy évvel a szülés után visszamehetünk értük” – mondja Éva, akinek egyedül az fáj, hogy sokszor úgy érzi: még a lombikos közösségek is elítélik a „donorosokat”. Neki nincs kétsége, hogy ez volt az ő útjuk, de elismeri: ha valaki nem képes túllépni a kételyein, inkább bele se vágjon. Egy petesejtdonoros lombik Csehországban körülbelül 2-3 millió forintba kerül, ennek egy részét a sejt adományozója kapja. Kékesi Anna szerint, miközben a gyermek iránti vágy teljesen érthető, egy 45 év körüli nő terhességének jóval több kockázata van, mint egy fiatalénak, a petesejt-donáció esetében is. Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy ma már magyar nők százai – idősebbek és fiatalabbak – szülnek gyereket cseh (jóval kisebb számban spanyol és szlovák) klinikák közreműködésével. Ezek a párok mindössze kétszer-háromszor fordulnak meg a külföldi orvosaiknál, akikkel e-mailben, esetleg Skype-on kommunikálnak. Így a rendszer valójában nem működne a magyar kollégáik közreműködése nélkül. Vannak magyar gyógyszertárak, ahol elfogadják a Csehországban kiállított recepteket, és az embriók beültetése előtt magyar orvosok végzik a szükséges ultrahangvizsgálatokat is jobbára magánrendeléseiken, pénzért. Sőt vannak meddőségi orvosok, akik maguk javasolják a külföldi klinikákat azoknak, akiknek a magyar szabályozások szerint már nem tudnak segíteni. Mindez számos etikai kérdést felvet. Ez azonban a legkevésbé sem izgatja azt a sok száz magyar párt, akiknek külföldön segítettek, hogy szülővé válhassanak.

Oszd meg, ha hasznosnak találtad a cikket!

Share on facebook
Megosztom Facebook-on
Share on twitter
Megosztom Twitter-en
Share on linkedin
Megosztom Linkdin-en
Share on email
Elküldöm emailben

Babagenetika

Szólj hozzá te is!