Hálaposzt

Hálaposzt… mintha egy posztban meg lehetne köszöni azt a csodát, amit kaptunk…. Nem lehet! De igyekszem legalább ezzel az írással köszönetet mondani Sevcsik M. Annának és dr. Imre Rubennek, akik nélkül ma nem lennék egy 6. hetes csodának az édesanyja.

A mi történetünk 2020. márciusában kezdődött mikor hosszú próbálkozás után, megláttam életem első pozitív terhességi tesztjét. A teszt után két nappal be is jelentették az első nagy lezárásokat a covid 1. hulláma miatt, így legkorábban csak a 11. héten jutottam el nőgyógyászhoz. Azzal a reménnyel léptem be, hogy ma meg tudom kisfiút vagy kislányt várunk. A szívem mélyén kislányt, Lucát reméltem. Semmilyen rossz érzés nem volt bennem, de ez hamar megváltozott, mikor a nőgyógyász bizonytalanul találgatott, hogy hall vagy nem hall szívhangot. A baba méretei egyértelműen el voltak maradva a vártnál, de a doktornő nem tudta bizonyosan megmondani, hogy nincs szívhang a 11. héten. Jöjjek vissza egy hét múlva a férjéhez, addig meg emelt dózisú progeszteron hormont szedjek. Vissza már nem férjéhez mentem, hanem egy  másik nőgyógyászhoz mentem, aki csodálkozva, de sajnos egyértelműen kimondta a keserű valóságot: Nincs szívhang. Várjunk még egy hetet, hátha megindul a spontán vetélés. Nem indult meg.

Persze mindenhol a reakció, fiatal még, majd a következő, ez mondhatni természetes. A műtét utáni 2 hónap kötelező várakozás után még 8 hónapot kellett várnunk a következő pozitív tesztig. Január! Új év új kezdet. Gondoltam én… De sajnos ezt  a babánkat is elvesztettük, ugyanolyan forgatókönyv szerint, 6-7 hetesen a magzat nem fejlődött tovább, szívhang ugyan volt, a 6. héten még hallottam is, de egy héttel később egy kisebb vérzés után az ügyeleti orvos már nem hallotta. Itt már nem várakoztunk heteket, a nőgyógyászom tudta az előzményeket ismerve, hogy műtétre lesz szükség. 3 napra rá már be is lettem jegyezve miss. ab-ra ismét. Másodszorra, amit ismételni kellett, placenta visszamaradás miatt.

Itt ezen a ponton kezdtük el a kivizsgálásokat, persze magán ellátásban, mert állami elláttásban 2 sikertelen terhesség miatt még nem vizsgálódnak. Előfordul, természetes. Minden egyes vizsgálati eredményben valamiféle reményt kerestem, hogy végre talán ez volt a kiváltó ok. De én mint laikus, nem értettem, hogy mi az hogy MTFR heterozigota. Persze az orvosom sem magyarázta el a végén. Az ok: minimális inzulin rezisztencia és génmutáció,  sok kis apróság együtt.  2 hónap pihenő után próbálkozzanak újra, addig is kérjem ki dietetikus és hemmatológus véleményét. Ezzel utunkra is engedett kb. 10 perc után.

És itt ezen ponton, egy belső hang, női megérzés nem tudom melyik hatására kezdtem el bújni az internetet, mert ennél több magyarázatra volt szükségem. Ekkor találtam meg  Annát, aki ismeretlenül a szívén viselte a sorsunkat és azonnal a kezébe vette a dolgokat. Szinte azonnal intézett időpontot dr. Imre Rubenhez, meddőségi specialistához. Én csak megerősítést vártam, hogy a kapott diagnózisunk helyes, nyugodt szívvel próbálkozhatunk. Már a legelső alkalommal tisztán és érthetően beszélt, hogy ez a két ok nem okoz ilyen típusú vetéléseket, mélyebb vizsgálatokra van szükség, mert valószínű, hogy az ok még fennáll, és a következő terhességem is vetéléssel végződik, ha nem járunk utána. Egyértelműen tisztán közölte, hogy nincs értelme próbálkozni, amire a korábbi orvosom ügye áldását is adta… És itt emelném ki Anna munkásságát, hogy mennyire fontos lenne egy olyan protokoll, ahol az ember tudja kihez kell fordulni. Ha az orvos azt mondja, elnézést asszonyom, ez nem az én szakterületem, kérem keressen fel egy másik specialistát. De nem! Érzelemmentesen 35.000,-FT/20 perc díjért praktizálnak mindenféle felelősségvállalás nélkül! 

Az Istenhegyi Géndiagnosztikában összehangoltan az összes vizsgálatokra még aznap megkaptuk az időpontjainkat és kb. 1 hónappal később már a diagnózis is megvolt. T-uterus, méh rendellenes helyzete, amit eddig egyetlen egy nőgyógyász nem látott, nem vett észre. Ez volt az ok, hogy nehezen estem teherbe, hogy a babáim nem tudtak fejlődni.

Itt már kb. 1,5 éve voltunk ebben a gödörben, de végre valaki érthetően, magabiztosan, minden kétséget kizáróan és reményt adva beszélt velünk. Egy műtéti korrekció és minden rendben lesz. És így is lett, a műtét utáni első próbálkozásunkra terhes is lettem. De a kálváriánk sajnos itt nem ért végett, mert a szigorú kontroll, ami alatt Ruben doktor úr tartott, sajnos kimutatta, hogy kémiai terhességről van szó. Összesen két kémiai terhességem volt, ami a doktor urat sem hagyta nyugodni. Újra és újra átnézte a leleteket, új vizsgálatokra küldött, hogy kiderítse a maga számára is a problémát. Ekkor derült fény a NK aktivitásra. Újabb probléma, de ez most immunólógiai. Újabb várakozások, most gyógyszeres kezeléssel, ami szintén nem hozta számomra a papírformát. Újabb csavart okoztam, miért nem esek teherbe a gyógyszerek mellett, ha előzőleg 2 próbálkozásból 2 pozitív teszt? Ez újabb kihívást jelentett Ruben doktor úrnak is, aki maga is kereste a megoldást a dr. Végh Judit immunólugussal. Végül sikerült beállítani a gyógyszereket (ami kizárólag két páciensnek okozott problémát), és 2023. júniusában újra pozitív teszt volt a kezemben. Ekkor már 5. pozitív teszt 2,5 év alatt, 4 műtét után. De Ő most itt maradt velünk. Minden komplikáció nélkül, zavartalan terhesség után 2023. márciusában, 3 évvel az 1. pozitív tesztem után megszületett Kolos.

2,5 évet vártunk rá, és tudom iszonyat szerencsés vagyok, mert időben kerültem a megfelelő szakemberekhez és ezért nem lehetek elég hálás Annának, aki mindvégig tartotta bennem a lelket és segített, bármilyen újabb akadályt gördítettek elénk. Kolos itt van, egészséges, gyönyörű nyugodt baba. Csak arra tudok biztatni mindenkit, akik hasonló cipőben vannak, hogy tartsanak ki. Jönni fog Ő, Anna szavaival élve és valóban, ahogy ígérte jött is Ő! Kolos! 

Oszd meg, ha hasznosnak találtad a cikket!
Megosztom Facebook-on
Megosztom Twitter-en
Megosztom Linkdin-en
Elküldöm emailben

FEMCAFE INSPIRÁLÓ NŐK JELÖLÉS
A „LEGINSPIRÁLÓBB CIVIL TELJESÍTMÉNY”

Voksoljatok AnnáraTi is itt: FEMCAFE SZAVAZÁS