Tudom mi a különbség a felhőtlen várandósság és a veszteségeket követő végigaggódott terhesség között, mivel mindkettőt átéltem. Az első esetben minden megy a maga útján, a másodikban viszont egyáltalán nem mindegy, hogy kik veszik körül a babára váró családot. Mi abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy több veszteség után nem maradtunk egyedül az egészségügy labirintusában. Megismerkedtünk a Babagenetika Egyesülettel és Sevcsik M. Annával, akik – a nőgyógyászom mellett – támaszt és szakmai segítséget jelentettek a várandósság alatt. A covid járvány kellős közepén is eljuttattak a megfelelő szakemberhez és később sem engedték el a kezünket, így az immár sikeres terhesség esetén is olyan ultrahang-specialistát ajánlottak, akiben megbízhattunk a korábbi rossz tapasztalatok után. Megnyugtató érzés volt, hogy tudtam, ha bármilyen nehézségbe ütközöm, Annát kereshetem.
Emellett mindig jól esett személyesen is találkozni Annával és a Babagenetika önkénteseivel a különféle eseményeken, és látni, hogy milyen sokunk története fonódott össze az Egyesülettel, milyen sokféle út vezet egy baba érkezéséig.
Kedves Babagenetika, kedves Anna! Köszönjük, hogy itt vagytok és fordulhattunk hozzátok, amikor nem tudtuk, merre tovább. Hiánypótló a munka, amit végeztek! Nélkületek sokkal kevesebb lenne a szivárvány*
*Szivárványbabáknak nevezik azokat a kicsiket, akik egy veszteség után érkeznek a családba. Hiszen ahogy a viharfelhők elülnek és megjelenik a nap, majd a szivárvány, úgy hoznak ezek a gyerekek is örömöt a veszteséget átélő családok életébe.
