Hogyan értsem meg jobban a kisbabám igényeit?

A jelelés előnyei halló gyermeknek

 

Puskás Kriszti háromgyermekes édesanyaként szülőket és halló gyereket tanít jelelni. A jelek használatát a babák már egészen pici korban képesek elsajátítani, még jóval azelőtt, hogy beszélni tudnának. Kiváló kommunikációs csatornát nyit szülő és gyermek között, így a csöppségek már egész kicsikorukban ki tudják fejezni érzéseiket, igényeiket, ezzel elkerülve a félreértéseket, a meg nem értettségből adódó negatív élményeket. A jelelő gyerekek a tapasztalatok szerint később sokkal hamarabb kezdeményeznek beszélgetést, nyitottabbak és magabiztosabbak.

 

Három gyermek és a jelelababam.hu születése

Kriszti első kislánya, Rebeka 2010-ben született és viszonylag későn, kétévesen szólalt meg először.  Akkoriban az egyik egyetemi szaktársa mesélt neki a jelelésről és annak pozitív hatásairól, de mivel úgy érezte, hogy Rebekával már lekéstek erről, nem mélyedt el a témában. Viszont megfogadta, hogy ha kistestvér érkezik, vele mindenképp kipróbálja.

Izabella 2013 szeptemberében jött világra. Már azalatt, hogy a baba a pocakjában volt, Krisztiben megszületett a vágy, hogy írjon és ezzel másokat segítsen. Igaz, ekkor még nem tudta pontosan, hogy miről és milyen formában születnek majd a szövegek. Iza megszületésekor alaposan beleásta magát a jelelésbe, nagyon sok anyagot gyűjtött, így adta magát a téma és útjára indította saját blogját, a jelelababam.hu-t. Alaposan végig követte kislánya jelelési fejlődéstörténetét és erről rendszeresen osztott meg szöveges és videós posztokat.

  • Folyamatosan gyűjtöttem a jeleket, hogy mennyit tanult meg, melyik időszakban, milyen gyakorisággal használta. Rengeteg képi és videós anyagot készítettem. Elég nehéz jelet megörökíteni, úgyhogy például reggelizés közben 5-10 percig ment a videó és ez idő alatt elkaptam 2-3 jelet – meséli.

Kriszti hat hónaposan kezdett jelelni Izával, a baba 9 hónaposan visszajelelt, 1 évesen kb. 35-40 jelet tudott és másfél évesen, mire elkezdett beszélni, kb. 120-at ismert.

2016-ban megérkezett kisfia, Kristóf, akivel szintén jelelt. Ő kevesebb jelet sajátított el, amelyből arra is következtethetnénk, hogy kevésbé kommunikatív, erre azonban rácáfolnak a mindennapok, hiszen nagyon szeret beszélni.

Kriszti három gyermeke nevelése mellett folyamatosan képezte magát és tudásanyagát elkezdte másoknak is átadni, óriási figyelmet fordítva a minőségi oktatásra.

  • Egy ideig amerikai jelnyelvet tanítottam, de ezt követően a magyar jelnyelv felé fordultam, szerettem volna minél szélesebb körű információval rendelkezni. Bennem volt, hogy Magyarországon élünk és a magyar siket közösséget kívánom erősíteni azzal, hogy az ő nyelvüket terjesztem. Két és fél éve kezdtem magyar jelnyelvet tanulni és középfokú államilag elismert jelnyelv vizsgával rendelkezem. Fontos tudni, hogy minden nemzetnek megvan a saját jelnyelve, melyek nagyban eltérnek egymástól.

Bár Krisztiék életében óriási segítség volt a jelekkel történő kommunikáció, hamar szembesült azonban a ténnyel, hogy az emberek nem tudják hová tenni, nem értik a jelentőségét.

  • A páromnak van egy egyetemi ismerőse, aki Németországban szerezte a phd-ját. Az illető halláskutatással foglalkozik, nagyon intelligens, nagy tudású szakember. Amikor megemlítettem neki, hogy Izabellával jelelek, meglehetősen furcsán nézett rám. Úgy voltam vele, hogy ha ő így közelít a témához, akkor mit várhatunk másoktól. Én a saját tapasztalataimmal tisztában voltam és szerettem volna, hogy mások is leellenőrizhető módon lássák, hogy ez működik. Innen jött a videók ötlete. Meg szerettem volna mutatni, hogy a jelelés milyen jól funkcionál a hétköznapok során.

Mint mondja, a gyermekekkel való jelelésnek jelenleg nincs nagy közismertsége Magyarországon. A jelelababam.hu szerkesztőjeként és baba- és gyermekjelbeszéd oktatóként azon dolgozik, hogy ez változzon, megismerjék és elismerjék fejlesztő módszerként.

  • Nagyon sok pozitív visszajelzést kapok a tanítványaimtól. Óriási változások is végbe mennek. Egy dolog, hogy megértem a gyermekemet és tudok kommunikálni vele. De egyéb fejlesztő hatást is észrevesznek a szülők, elsősorban a beszédben. A jelelő gyerekek nagyobb szókinccsel rendelkeznek és adott esetben – nem egy, nem kettő esetben – a gyerek beszédét elindíthatja, segítheti, felgyorsíthatja. Nagyon fontos a módszerhez azt is tudni, hogy nem csak jeleket használunk, hanem mindig ki is mondjuk az adott szót, tehát kommunikálni tanítjuk a kicsiket.

Kriszti szerint óriási dolog lenne, ha a témában magyar kutatások is születnének. Külföldi vizsgálatok azonban már most is rendelkezésre állnak, melyek arról számolnak be, hogy a módszer jobbá teszi a szülő-gyermek kapcsolatot, valamint fejlesztőleg hat a gyermekekre.

  • Jó lenne erre akár egy nemzeti, akár egy nemzetközi, átfogó, hosszú ideig tartó nyomon követéses vizsgálati anyag hallók körében, és itt ezen van a hangsúly. Sérült és siket gyerekek esetében ugyanis ez már működik. A siketek eleve használják a jelnyelvet, a sérültek pedig egyfajta augmentatív és alternatív kommunikációt, élethelyzetükből kifolyólag így fejezik ki magukat.

 

Miért érdemes elsajátítani a jelelést?

Egymás jobb megértése

A kommunikációnk 70%-a nonverbális, vagyis sokkal több információhoz jutunk ily módon, mint a verbális csatornákon keresztül.

  • A kisbabák nem tudnak még beszélni és sok szülő nem tud mit kezdeni azzal, ha ordít a gyerek. Szeretnék tudni, hogy mi a baja, hogyan tudnának segíteni neki. De mivel nem ismerik a jelnyelvet, marad a sírás és a tanácstalanság. Nincs meg a közös kommunikációs csatorna. Ezen szituációk egy részét meg lehetne előzni és ki lehetne építeni a csatornát szülő és kisgyermek között.

Kevesebbet sírnak, hisztiznek azok a gyerekek, akik jelelnek

Kriszti tanítványai rendszeresen számolnak be arról, hogy a jeleléssel elejét tudják venni a sírásnak.

  • A dackorszak ideje alatt például nagyon sok konfliktus elkerülhető lenne. A jelek alkalmazásával a gyerek ki tudná fejezni az igényeit, így a meg nem értésből és félreértésekből adódó hiszti megelőzhető volna.

Erősíti a kötődést

  • Már az első kislányomra is nagyon odafigyeltem, de azáltal, hogy Izával használtam a jelelést, minden rezdülésének tudatában voltam, hiszen így tudtam felismerni a jeleit. Mivel ki voltam hegyezve a mozdulataira, természetszerűleg még jobban megfigyeltem a reakcióit, és ezáltal egy erős kötődés alakult ki.

Segíti a kreatív kifejezésmódot

  • Amennyiben a gyermek már beszél és szeretne valamit elmondani, de nem tudja megfelelően kifejezni magát, akkor segítségére lehet a jelelés, vagy a körbeírás, így kreatívabban tud később is kommunikálni.

Mint Kriszti mondja, a gyermekek első kommunikációs élményei általában negatívak, hiszen sok esetben az történik, hogy a baba sír, még nem tudja kifejezni, hogy mi a problémája, az anya pedig nem érti, hogy mi lehet a baj és ez negatív lenyomatokat hagy a piciben. Ugyanakkor, ha jelekkel sikerül megérteni egymást, mindez pozitívra fordítható. A jelelő gyerekek a tapasztalatok szerint később sokkal hamarabb kezdeményeznek beszélgetést, nyitottabbak és magabiztosabbak.

Fontos eszköz lehet a diszlexia kezelésében

Külföldi tanulmányok azt mutatják, hogy diszlexia esetén is hatásos lehet a jelelés.

  • Ha az ABC betűit a jelnyelv ABC betűivel együtt tanuljuk, akkor ez csökkentheti a diszlexiát. Például leírja az O betűt, ami egy karika, de még könnyebben megjegyzi, ha megtanulja a jelnyelvi változatot, amikor az arca köré egy kört rajzol. Sokkal egyszerűbbé válik kötni valamihez a megtanult betűt.

Elősegíti a fogalmi gondolkodást és támogatja a nyelvi fejlődést

  • Annak idején Izával bementünk egy boltba, ahol megláttunk egy faragott tevét. Iza úgy gondolta, hogy ez egy kutya, megpaskolta a lábát. Észrevettem, hogy ő a kutyát jeleli és láttam, hogy téved. Első körben megdicsértem, hogy észrevette az állatot és lejelelte, ezután elmondtam neki, hogy valóban hasonlít a kutyára, de van a hátán két púp, ezért ez egy teve. És megmutattam neki a jelét.

Mint mondja, ha nincs a jelnyelv, anélkül, hogy anyával kommunikálna, a gyerek a fejében elkönyveli, hogy itt egy kutya. Még ha észre is veszi a púpot a hátán, azt mondja magában, hogy ez egy púpos kutya.  A szülőnek esélye sincs helyreigazítani, hiszen fogalma sincs róla, hogy mi történt a gyerek agyában.  A jelek segítségével azonban lehetőség van kijavítani a téves információt, megtanulni egy új szót, egy új jelet, esetleg plusz információt hozzátenni, ami nagyban segíti a fogalmi gondolkodást.

Fejleszti a finommotorikát

Az óvodában, iskolában rengeteg kézügyességet és finommotorikát fejlesztő foglalkozás van, a jelelés is nagyban hozzájárul ehhez.

Segíti az érzelmek kifejezését és biztosítja az érzelmi stabilitást

Tapasztalatok azt mutatják, hogy a jelelő gyerekek, mivel ki tudják fejezni az érzéseiket, tisztában vannak vele, hogy mire számíthatnak, érzelmileg sokkal kiegyensúlyozottabbak. A jelelés ráadásul segít levezetni a bennük felgyülemlett feszültséget.

  • Ha egy szókártyát használunk és rámutatunk, hogy dühös vagy szomorú vagyok, akkor azzal az érzelem maga még sokszor ott marad bennünk. Szülők számoltak be azonban arról, hogy magával a jel képzésével csökkent a feszültségük és ezt a gyereken is látták. Nem csak az nagyon fontos, hogy megértsem a gyerekemet a jelelés által, de az még inkább, hogy lehetőséget biztosít, hogy a jel megformálásával csökkenjen a benne felhalmozódott feszültség.

Az alapvető szükségletek kielégítésének eszköze

Sokszor azért sír például egy baba, mert szomjas, de nem tudja azt a szülő felé kifejezni.

  • Egyszer autóval utaztunk, a lányok hátul ültek és Rebeka szólt, hogy a húga szomjas. Kérdeztem, honnan tudja, mondta, hogy jelelte. Megitattam. Pár perc múlva megint szól, hogy Iza ismét inni kér. Még egyszer hátra adtam. Ezután még kétszer szólt. Meleg lehetett a kocsiban. Ha nincs a jelelés, feszeng a gyerek, egy idő után elkezd nyűgösködni, sírni. A szülő próbálja kitalálni, mi a gond. Arra nem gondol, hogy ennyi ivás után még mindig szomjas lehet. Négyszer biztos nem adnék magamtól inni neki, más problémára gyanakodnék. A jelek egyértelmű igénykifejezést tesznek lehetővé és máris meg lehet oldani a problémát. Ez egy alapvető eszköz gyakorlatilag, hiszen a kisgyereknek is joga van ahhoz, hogy elmondja, mire van szüksége.

 

Jelelés és beszédfejlődés

Krisztihez a legtöbben személyes ajánlás után jutnak el. Rengeteg ingyenes előadást tartott a témában és tapasztalta, hogy sokan még nem is hallottak a módszerről. Legtöbben egyből a beszédfejlődésre gyakorolt hatásról kérdeznek.

Elmondhatjuk, hogy a beszédfejlődésre alapvetően pozitívan hat ez a módszer, már hazai egyetemi kiadványban is lehet olvasni és számos külföldi szakirodalom áll rendelkezésre, amit Kriszti szívesen el is küld a kételkedőknek.

A svéd és finn példa

Kriszti 2018-ban részt vett a Pedagógus Expón, ahol találkozott egy magyar származású svéd gyógypedagógussal, aki nagy örömét fejezte ki, hogy Magyarországon is van, aki jelnyelv oktatásával foglalkozik.  Svédországban ugyanis 2018. szeptemberétől országosan, bevezették a jelelést az állami intézményekben. Finnországban már évek óta nagy sikerrel alkalmazzák. Azt is elmesélte, hogy rengeteg tananyag készült az óvodapedagógusok számára, látják benne a fejlesztő eszközt.

  • Készítettem egy interjút egy magyar származású svéd óvónővel is, aki nagyon pozitív dolgokat mesélt. Az óvodai csoportszobák falán nagy képekben megtalálhatóak a jelek és az óvónőknek a nadrágzsebüknél lóg egy kis lánc, erre felfűzték a jelek képeit. Azok a gyerekek, akik nem tudnak beszélni és még a jeleket sem tudják, a képek alapján ki tudják keresni, hogy mit szeretnének, megmutatják az óvónéninek és kiderül, hogy mondjuk a kisfiú azért nyugtalan, mert ki szeretne menni vécére. Ezáltal az óvodába kerülő nem beszélő gyermekek is tudnak kommunikálni. Minden megye eldönthette, hogy csatlakozik-e ehhez a programhoz, vagy sem. Az óvodákban enyhébb fokú autistáknál is használják ezt a módszert.

Svédország és Finnország a jelnyelvi oktatásban és gyermekek fejlesztésében nagyon elöl jár. Kriszti reméli, hogy Magyarországon is egyre többen szereznek tudomást erről az értékes kommunikációs eszközről, és idővel a magyar intézményekbe is bekerülhet a magyar jelnyelven alapuló gyermekjelnyelv, mint fejlesztő és a siketek intergrációját nagyban elősegítő eszköz.

Kriszti egyéni oktatásokat és csoportos képzéseket is tart Budapesten és vonzáskörzetében, illetve lehetőség biztosít az internetes tanulásra, hiszen sokan keresik meg külföldről.

  • Voltak tanítványaim Berlinből, Londonból. Gyakoriak a kétnyelvű szülők, nekik még előnyösebb ez a módszer, hisz az ő gyermekeik jellemzően később szólalnak meg. Japán, spanyol nyelvű családok is tanultak nálam.

 

Nagyon fontos az érzékenyítés

Sok iskolában és óvodában zajlanak érzékenyítő programok, erre nagy hangsúlyt fektet az állam és az Unió maga is.

A jelnyelv bevonása a kommunikációba, majd később az oktatásba, nagy hatást gyakorolhat arra is, hogy érzékenyebbé váljunk a siketek irányába. Megismerjük a nyelvüket, ne féljünk attól, hogy odamenjünk és kommunikáljunk velük, hogy ne riadjunk meg, ha ők segítséget kérnek. Sokszor azzal, hogy pár jelet ismerünk, tudunk segíteni. A jelelés pedig már önmagában közelebb hozza a siket kultúrát a halló emberekhez.

  • Azon gyermekek esetében, akik sérülten születtek, fontos, hogy mindenképp a megfelelő szakemberhez kerüljenek (gyermekorvos, gyógypedagógus, védőnő stb.) és az ő javaslatukat figyelembevéve történjen a fejlesztés. Amennyiben a specialisták ajánlják ezt a módszert, akkor örömmel segítek sérült gyermekek – így a Babagenetikánál érintettek – szüleinek is, ezért is fontos, hogy minél többen tudjanak erről a lehetőségről.

Például a down-szindrómás gyerekek ügyesen meg tanulnak tanulni jelelni, emellett pedig azoknál a gyerekeknél, akik aktívabbak az átlagosnál, pozitív hatású a feszültséglevezetésben.

Málnácska fejlődése

Málnácska egy ép értelmű, autisztikus tünetekkel rendelkező – autizmussal nem diagnosztizált – kislányként került Krisztihez. Egy négy hónapos nyomon követéses vizsgálatot végeztek el, hogy miként alakul a fejlődése a jelelés hatására. Módosul-e, és ha igen, akkor mennyiben. A kislány nagyon jól reagált a jelekre.

  • A 3. heti visszajelzés alapján könnyen leutánozta a jeleket. Kiegyensúlyozottabbnak volt mondható és a szülő arról számolt be, hogy mivel tud kommunikálni a gyermek, ezért kisebb a stresszszintje. Az édesanya szerint akkor használja legtöbbször a jeleket, ha valamit nagyon akar, vagy érzelmileg felfokozott állapotban van. Olykor csak visszajátssza a jeleket. 4 hét után kimondta azt, hogy ’egy’, miután addig csak a ’nem’ szót használta. Az eggyel a kedvenc dalára utalt. Emellett elkezdett szókezdeményeket mondani. A 8. hétre már kifejezetten sok jelet ismert, a 10. héten pedig testvérét nevén szólította, bár még nem teljes pontossággal kimondva a nevét, de hasonlóan ejtve és következetesen használva. Emellett kimondott már egyszótagú szavakat.  A 13. héten próbált mondogatni egy-egy szót. A 16. héten kimondta, hogy igen, amit következetesen használt és a gyere kifejezést gyegyeként alkalmazta.

Az anyuka úgy nyilatkozott: „A jelelést mi imádjuk, hatalmas segítség.”

Málnácska alvása stabilizálódott, amely édesanyja szerint nem a jelelés következménye, azonban a családra és a külvilágra is figyelmesebbé vált, mint a jelelést megelőzően. „Figyelmes, kommunikálni igyekvő lányunk van, nem tudom, hogy milyen szinten, de tuti fog beszélni” – foglalta össze az anyuka. A kézjelek használata jelentősen megkönnyítette a hétköznapjaikat.

Oszd meg, ha hasznosnak találtad a cikket!
Megosztom Facebook-on
Megosztom Twitter-en
Megosztom Linkdin-en
Elküldöm emailben

FEMCAFE INSPIRÁLÓ NŐK JELÖLÉS
A „LEGINSPIRÁLÓBB CIVIL TELJESÍTMÉNY”

Voksoljatok AnnáraTi is itt: FEMCAFE SZAVAZÁS