Kedves Anna!

Már írtam neked massengeren, röviden le is írtam a történetünket és azt ígértem, hogy részletesen is le fogom írni neked….

Kovács Anett vagyok 32 éves, egy 5 éves egészséges kisfiú édesanyja.

Az első terhességemmel minden rendben volt, igazából sodródtam az árral mint minden kismama … minden kötelező vizsgálatra elmentem és Hála Istennek minden rendben is volt!

Bár nem is tudtam ennyit új információt mint most, vissza gondolva így jó is volt, mert nem görcsöltem rá semmire és nem féltem….

A második terhességem sajnos nem ért ilyen szépen véget mint az első…:(

Vártuk nagyon a kistesót akire nem is kellett sokat várni, nagyon örültünk neki, hogy újra át élhetjük azt a csodát amit a Zalánnál !

2020.07.07.-én mentem el először a nőgyógyászhoz ahol még a petezsákot látta csak, azt mondta hogy minden rendben van, méhen belül van de még nem lát semmit. Kicsit féltem, ezért a Zalán ultrahangos leletét megkerestem és ott már a petezsákon belül lehetett is látni, de őt sajnos nem….

Ezért nagy izgalommal mentünk vissza 2020.08.04-én a nőgyógyászhoz, mert most már biztos voltam benne hogy látni fogjuk a pici babánkat!

Hát amikor el kezdett vizsgálni a dr. Úr nem látott semmit, nagyon féltem mert sokáig kereste és közben kérdezte hogy volt e vérzésem és görcsöltem… mondtam hogy nem … tudtam hogy miért kérdezi…hát abban a pár percben a poklot jártam meg, de a végére megtalálta és már mindene  ki volt fejlődve, hozzá teszem hátra hajló méhem van gondoltam ez miatt lehetett….

Utána megnyugodtam, azt mondta hogy minden rendben van, de sajnos ő már nem tud elvállalni mert csak 12. hétig vállalja a kismamákat …. nagyon szomorú voltam mert nagyon szerettem őt!

Ezek után gyorsan kértem időpontot a genetikára és a kombinált tesztre  és közben kerestünk új nőgyógyászt aki el is vállalt!

2020.08.12.én mentünk a kiterjesztett kombinált tesztre, ami nem volt egyszerű mert körülbelül 2 óra után tudták megmérni a tarkóredő vastagságot, ami számomra félelmetes volt mert a Zalánnál minden olyan gyorsan és simám ment….eközben készen lett a biokémia és minden rendben volt alacsony kockázatú lett a leletem.

Aminek nagyon örültem, bár most már tudom hogy ez sem jelent 100% biztonságot ….

2020.09.01.-én mentem először az új orvosomhoz akkor már 15 hetes voltam, mindent rendben talált és alaposan kikérdezett.

Azt javasolta hogy a 18. héttől el tudok menni magzati szívultrahangra de ha nem szeretnék az sem baj mert nem tartozok bele abba a kockázati csoportba!

Az első megérzésem az volt hogy el kell mennem, de aztán valami miatt nem foglalkoztam ezzel talán azért mert azt mondta a doktor Úr hogy nem fonos!

De utána rá írtam két barátnőmre is akik azt írták hogy ők is voltak és szerintük menjek csak el…..

2020.09.28-án mentünk a 2. genetikai ultrahangra, nagyon izgatottak voltunk mert nem tudtuk a pici babánk nemét és itt ki is derült, hogy kisfiúnk lesz nagyon örültünk …. bár az ultrahang után azt mondta a doktor Úr hogy talált 2 db cpc cisztát az agyban de azt mondta hogy nyugodjunk meg ezek fel fognak szívódni és egészséges a babánk de 2 hét múlva újra nézessük meg hogy a ciszták felszívódtak e….

Hát megmondom őszintén csak nem hagyott nyugodni ez a ciszta ezért rossz megérzésem is volt…azon a héten szerdán éjszaka nagyon rosszat álmodtam és csütörtökön délelőtt sírdogáltam is de hogy mitől azt nem tudom…

Utána ugrott be hogy nem kértem időpontot a szívultrahangra ezért gyorsan telefonáltam is… az első helyen nem volt már hely csak november végére, ezért hívtam a másikat és úgy voltam vele hogy ha itt sem kapok időpontot akkor a Jó Isten is így akartam hogy nem kell elmennem… hát nem így lett másnapra már kaptam is időpontot este 18 órára.

Nagyon feszült és ideges voltam a vizsgált előtt, szerintem már megéreztem a rossz hírt….:(

Ami sajnos így is lett Prof. Dr. Hajdú Júlia mondta el a nagyon rossz hírt hogy beteg a babánk szíve, az aorta billentyű súlyos valvuláris szűkület.

A doktornő nagyon kedves volt elmagyarázott mindent amit csak tudott, de lehetett hallani a hangjából hogy nagyon nagy a baj….

Bár őszintén megmondom túl sok mindenre nem emlékszek csak arra hogy azt mondja hogy az áramlásból is lehet hallani hogy nem az igazi és hogy itt nem is tudja rendesen megmérni, mert biztos hogy sokkal rosszabbak az értékek….

Azt mondta hogy jövő héten kedden 2020.10.06.án menjünk vissza hozzá ott is csinál egy ultrahangot….

Hát teljesen megsemmisülve álltunk ott amikor vártuk a papírokat és nem tudtuk hogy most mi lesz hogyan tovább….

Amikor kijöttünk az Intézetből mind a ketten sírtunk és azt kérdeztük egymástól hogy most ez hogyan lehetséges, miért….:(

Az a hétvége egy pokol volt csak sírtam és sírtam, nem tudtam elhinni ezt az egészet, és titkon reménykedtem hogy minden rendben lesz és kedden boldogan jövünk haza….

2020.10.06. án vissza mentünk a Doktor Nőhöz ahol sajnos kiderült hogy nagy a baj ezért a Doktornő elküldött minket egy szívsebészhez ….

A Doktornő azt mondta hogy nagyon drukkol nekünk és a következő héten vissza vár minket hogyha úgy döntünk hogy megtartjuk  a babánkat ….és közben elintézte nekünk hogy a genetikai tanácsadáson már várjanak engem, Nagyon hálásak vagyunk a doktornőnek!

Ezek után a szívsebész elmondott minden lehetséges variációt amit  a kisfiúnknak át kellett volna élnie, ha egyáltalán végig tudtam volna vinni a terhességet, mert ha 2,5 kg alatt születik akkor sajnos nem tudják megműteni….:(

Nagyon empatikus és nagyon kedves volt a Doktor Úr minden kérdésünkre válaszolt…sajnos az elmondottak alapján éreztem hogy az lesz a jó döntés hogy el kell engedünk a pici fiúnkat, mert nem szeretnénk hogy szenvedjen….

Bár nem mondtam ki de tudtam hogy ezt kell tennünk…a férjem azt mondta hogy nem szeretné hogy élete végéig szendejen!

Én nem tudtam kimondani mert vártam valamiféle Isteni csodát!

2020.10.06-án délután kellett vissza menni az orvosomhoz akinek akkor mondtam el a rossz hírt.. Ő is döbbenten olvasta  a papíromat!

Mondtam neki hogy minden leletem tökéletes de ez az egy nem!

Igazából Ő adott nekem abban erőt hogy ki tudja mondani hogy elengedem  a kisfiúnkat és a megszakítás mellett döntök, döntünk….

Nagyon nehéz hétvége várt megint ránk, nagyon féltem, féltettem a nagyobbik fiam hogy ő hogy fogja megélni hogy több napig nem leszek itthon. Megbeszéltük vele hogy anya bemegy a kórházba 2-3 napra és sietek haza hozzá, de sajnos a kistesó nélkül! Azt mondta Anyucika ne hagyd a kórházba, hozd haza és majd én meggyógyítom! 🙁

2020.10.12. én feküdtem be a kórházba.

Egy nagyon kedves szülésznő vette fel az adataimat azt mondta hogy nyugodtan sírjak nem kell vissza tartani, megérti és nagyon sajnálja ….

Amikor megkaptam a szobámat kettő szobatársam is volt de ők még aznap haza mentek.. 

Aznap délután megkaptam a Laminália pálcikákat, nagyon féltem tőle de nagyon kedves volt velem mindenki… mindig mindent elmondtak hogy mi fog történni és mindig bíztattak és megvigasztaltak amiért nem lehetek elég hálás!!!!

Este kivették a pálcikákat és felhelyezték a ballont ami tágítja a méhszájat ….ott is nagyon kedvesek voltak velem és számtalanszor bocsánatot kértek a kellemetlenségért !

Másnap kedden sajnos nem esett ki a ballon, ami miatt nagyon feszült voltam mert azt mondták hogy addig sajnos nem tudunk tovább haladni….

Szerdán délelőtt végre sikerült és kiesett nagy fájdalmak árán mert akkor az már eléggé fájt….

Szerdán közben lett egy szobatársam, sajnos ő is ugyan ezen ment át mint én…. Támogattuk egymást, én elmondtam neki hogy mire számítson…. örült neki mert így fel tudott rá készülni….

Szerdán és csütörtökön egyedül voltam a szobámban mert  a szobatársamat levitték a szülészetre…

Csütörtökön már 2 újjnyira ki voltam tágulva de azt mondta a szülésznő hogy sajnos a baba a hátán fekszik ezért nem sikerült még…

Annyira el voltam keseredve mert már testilg és lelkileg is ki voltam merülve már majdnem feladtam…

A szobatársam azt mondta hogy ő tudja hogy holnap már sikerülni fog!

Mondtam neki h én már nem élem bele magam ….és aznap este láttam hogy 10.15. e a babagyász világnapja és egy szívbeteg kisfiú szülei macikat adományoztak  9 hónapot élt a kisfiú, a szívem megszakadt! 🙁

Talán aznap este tudtam el engedni a mi pici fiúnkat, minden nap elmondtam neki hogy Nagyon de Nagyon Szeretjük de sajnos el kell engednünk mert nem szeretnénk hogy szenvedjen!

Aznap este megbeszéltem vele hogy forduljon meg mert így gyorsan túl leszünk rajta…. 🙁

Másnap reggel már kívülről fújtam hogy mi következik… megkaptam az infúziót ami után be indultak a fájásaim szóltam is a nővérkének hogy szerintem gyorsan szóljon valakinek de a fájások lassan kezdtek elmúlni….

Aznap 10.16-án kicsit később volt vizit, már alig vártam hogy jöjjenek….

A főorvos megvizsgált és azt mondta hogy érzi a burkot ami jó most már jó úton haladok..mondtam neki h fájásaim is vannak … szólt a nővéreknek h gyorsan kössék is be….

Én addig picit járkáltam és szépen jöttek is vissza  a fájások utána ahogy bekötötték az oxyt rá 2 percre el is folyt a magzatvízem ami után elkezdtem sírni, mert ezek után nem tudtam hogy mi lesz….

Körülbelül 30 percig nagyon  nagy fájdalmaim voltak amikor már nem bírtam kértem a fájdalomcsillapítót amit vissza gondolva már felesleges volt mert rá 5 percre már túl is voltam rajta!

A  fájdalomcsillapító után 2 percre rá már szóltam hogy nyomnom kell, a szülésznő megvizsgált és szólt hangosan hogy hívják a főorvost! Addigra már 3 nővérke bent volt előkészültek, amint megvizsgált a főorvos mondta hogy nyomjak utána már túl is voltam rajta! 🙁 Örökre elengedtem a 22 hetes kisfiam L

Utána már készítettek a műtétre!

Mikor vissza hoztak a műtétről lett egy új szobatársunk, neki is mindent köszönök mert sokat segített!

Mindenkinek nagyon hálás vagyok azért a sok kedvességért és törődésért amit ott bent kaptam a kórházban!

A férjemnek a családomnak is nagyon hálás vagyok hogy támogattak és támogatnak!

A  barátaimnak a munkatársaimnak a szobatársaimnak akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot!

Bocsánat hogy ennyire hosszúra sikerült de most éreztem azt hogy ki kell írni magamból!

Úgy érzem hogy csak akkor tudok túl lenni a kisfiúnk elvesztésén hogy ha újra leszületik hozzánk!

Már nagyon várjuk és remélem hogy mihamarabb átéljük a Csodát, mert úgy gondolom hogy Csodák márpedig léteznek!

Ölelés 

Anett

Oszd meg, ha hasznosnak találtad a cikket!

Megosztás itt: facebook
Megosztom Facebook-on
Megosztás itt: twitter
Megosztom Twitter-en
Megosztás itt: linkedin
Megosztom Linkdin-en
Megosztás itt: email
Elküldöm emailben

Babagenetika

Szólj hozzá te is!

ADOMÁNYOKAT
A MAGNETBANK 16200151-18532896 SZÁMÚ BANKSZÁMLÁRA FOGADJUK HÁLÁS SZÍVVEL.