Rajzaink gyakran jobban árulkodnak a bennünk munkáló gondokról, mint a szavaink, és ez nem csak a kisgyermekekre, hanem a felnőttekre is igaz. Krajnyákné Csorba Fanni viselkedéselemző és rajzvizsgálati szakértővel beszélgettünk arról, hogy a rajzelemzés mikor és hogyan tudja támogatni a problémák felderítését, feldolgozását, akár egy gyászfolyamatban is. Fanni mostantól a Babagenetika szakértőinek palettáját színesíti.
Még sosem számoltam meg, hány felcímkézett doboz áll a szekrény tetején a gyermekeim rajzaival, festményeivel. Girbegurba házikók, vízen úszkáló hattyúk, a család, ahogy a Balatonban fürdik… Öröm elnézegetni, hogyan alakította át a fantáziájuk az átélt élményeket, illetve a kedvenc meséiket, megelevenednek a háziállataink szokásaink, tapinthatóvá válik az egymás iránt érzett szeretetünk.
Nekem ennyit mondanak a gyerekeim rajzai. De egy szakembernek ennél jóval többet, akkor is, ha kisgyermek, akkor is, ha felnőtt készítette. Krajnyákné Csorba Fanni is e szakemberek közé tartozik.
A háromgyermekes anyuka 2013-ban végzett a Miskolci Egyetem pedagógia szakán, majd férjhez ment, és a házaspár Szolnokra költözött. Kisfia születésével egyidőben kezdte meg pszichológiai tanulmányait a Debreceni Egyetemen, a rajzelemzést ezzel párhuzamosan Vass Zoltán professzornál tanulta. (Vass Zoltán egyetemi tanár, több könyv szerzője, aki meghonosított egy új szemléletű módszert, amit az egész világon alkalmaznak). Időközben megszületett Fanni kislánya is. Viselkedéselemző és rajzvizsgálati szakértő végzettséget szerzett, most pedig –már háromgyermekes édesanyaként – tanácsadás és iskolapszichológia szakirányon folytatja tanulmányait.
– Az anyaság még jobban megerősített abban az elhatározásomban, hogy nekem gyerekekkel kell foglalkoznom, oly módon, hogy segítsem a kommunikációjukat, hiszen egy kisgyermek még nem tudja szóban úgy kifejezni az érzéseit, meghatározni, körülírni a problémáját. A Rajzelemzési Intézet elvégzése után derült ki számomra, hogy a rajzelemzés nemcsak gyerekeknél, hanem felnőtteknél is hatékony, és informatívabb lehet, mint a szóbeli kommunikáció. Ez azért van így, mert a rajzolás olyan kommunikációs csatorna, amin keresztül sokkal hamarabb megnyílnak az emberek, mint amikor szavakkal fejezik ki magukat. Egy-egy rajz pontosan rávilágít a problémára, arra a krízisre, amivel a rajzoló küzd, és ez megkönnyíti a további munkát, hiszen ha szükséges, a hozzám fordulót tovább irányítom. Folyamatosan bővítem az ismereteimet, hogy tovább tudjam őket kísérni. Van, hogy egy egyszerű beszélgetés is elegendő ahhoz, hogy feloldódjon a krízis. Senkinek nem engedem el a kezét, ha úgy ítélem meg, ajánlok szakembert, akivel tovább tudnak dolgozni – mondta Fanni, hangsúlyozva: a rajzterápia akkor is működik, ha a gyermek, illetve a felnőtt nem tud rajzolni, hiszen nem a tehetség a fontos, hanem az, hogy a szakember milyen instrukciókat ad a rajzolónak. Egyáltalán nem mindegy, hogy a rajz mit ábrázol és milyen körülmények között készült, spontán alkotásról vagy irányított munkáról van szó. Hiszen ha a rajz az rajzvizsgálati szakértő szeme előtt és pontos utasításai alapján születik meg, a rajzoló reakcióit, testbeszédét is meg tudják figyelni alkotás közben. A javaslat természetesen nem egyetlen rajz alapján születik meg.
Már maga az alkotás folyamata is könnyebbséget hozhat.
– Rajzolás után az emberek könnyebben beszélnek a gondjaikról. Ennek igen egyszerű oka van: az érzelmi, gondolati síkon létező problémákat a tér részévé tesszük azzal, hogy papírra vetjük őket, és már nem csak a fejünkben léteznek. Ennek hatására jobban rájuk látunk, könnyebben tudunk beszélni róluk, és képesek vagyunk rendszerbe helyezni azokat. Bár felnőttek rajzait is elemzem, inkább a gyerekek alkotásaival fordulnak hozzám a szülők, mert úgy gondolják, hogy ez a módszer főleg a kisebbeknek való. Előfordul, hogy az interneten keresnek meg egy-két egyszerűbb kérdéssel, és én ettől sem zárkózom el, hiszen a könnyebb esetekben így is tudok segíteni – hangsúlyozta Fanni, aki példát is említett.
– Előfordul, hogy azért keres meg egy szülő, mert a kicsi túl sok fekete színt használ, amikor fest vagy rajzol. Ilyenkor arra kérem, hogy küldjön e-mailben egy rajzot, és felteszek pár keresztkérdést, amelyek alapján eldől, kell-e tovább haladnunk. Múltkoriban is volt egy ilyen esetem; kiderült, hogy csak azért rajzolta feketével a házukat a gyerek, mert a család építkezik, és a falazatnak még nincs színe. Ilyenkor könnyen meg tudom nyugtatni a szülőt, de ha komplex problémáról van szó, vagy nehezebb élethelyzetről, akkor már nem ilyen egyszerű a dolog, hiszen a rajzokat nem értelmező szótár alapján elemezzük. Ha így tennénk, az olyan lenne, mint a tenyérjóslás: akinek hosszú az életvonala, az sokáig él, akinek rövid, az nem… A rajzokat hétlépéses, objektív vizsgálatnak vetjük alá; itt nincs helye a „szerintemnek”, a belemagyarázásnak, az elemzés minden esetben a rajzolóról, és nem a szakemberről szól. Mindenkinek egyéni szimbólumrendszere van, és ennek feltérképezéséhez szükség van a személyes találkozásra. Minden, amit a páciens rajzolás közben tesz, ahogy a kérdéseimre reagál, számít. Vegyünk egy a fenti egyszerűbb példa után egy nehezebbet: szintén egy kisgyermekkel esett meg. Csodálatos családrajzot készített, mindenki mosolygott a képen. Az édesapját lila pulóverben ábrázolta, amivel nem lett volna semmi baj, ha nem mondogatja rajzolás közben folyton, hogy mennyire utálja ezt a színt. A gyermek az alkotás során megnyílt annyira, hogy el tudta mondani: az édesapának új barátnője van, aki nagyon szereti a lilát… Kiderült, hogy a szülők külön éltek, de a gyerek előtt nem mondták ki, hogy az apának van valakije, és nem is gondoltak arra, hogy a gyerek számára probléma lehet, hogy így szembesül a helyzettel. Ha nem látom a kisfiút rajzolás közben, azt mondtam volna: ez egy tökéletes kép, egy boldog rajz. Így viszont, a többi rajzot és a kérdéseimre adott válaszokat is egybevetve, rá tudtam mutatni arra, mi okozza a krízist a gyermek életében – hangsúlyozta Fanni. Előfordult az is, hogy egy gyermek, amikor a félelmét és önmagát kellett ábrázolnia, gúzsba kötve jelenítette meg saját magát, és egy orvost is rajzolt a képre. Mint az édesanya elmondásából kiderült, a gyermek úgy született, hogy a nyakára tekeredett a köldökzsinór, és a császármetszés során még komplikációk is adódtak. Ez az élmény jött felszínre a rajzelemzés során.
Fanni találkozott már családi gyásszal és tabukkal is a munkája során.
– Egyszer egy anyuka keresett fel, aki korábban, várandóssága tizedik hetében elvetélt. A nagyobbik gyermeke ezt nem tudta; korai volt még a terhesség, azt sem mondták meg neki, hogy testvére lesz. Anya beteg volt, kórházba került, hazajött, minden mehetett volna tovább a maga útján, csakhogy a gyermeknél alvásproblémák, szorongásos zavarok, bepisilés jelentkezett. Így került hozzám. Mikor rajzolni kezdett, a papíron, fent, megjelent egy baba. Ahhoz, hogy elmondja, nem voltak szavai, de így megjelenítette a meg nem született kistestvérét. A gyászfolyamatban, családi tabuknál mindig felszínre kerülnek a problémák a rajzolás során – jegyezte meg Fanni, aki nemcsak gyerekeknek, hanem felnőtteknek is segít a gyászmunka során felmerült problémák esetén. Ilyenkor azt ajánlja, hogy a szülők párban jöjjenek. – Rajzon keresztül a házaspárok is könnyebben kommunikálnak egymással ilyen helyzetben is. Ráadásul az alkotással emléket állíthatnak az elveszített babának, amiben ők vannak benne, a saját érzéseikkel, gondolataikkal Ez is óriási segítség – hangsúlyozta Fanni.
Mindemellett a rajzolás nagyon jó fesztültséglevezető is: gyerekeknél olyan hatása van, mint egy felnőttnél annak, ha jót beszélget a barátjával, pszichológusával – megkönnyebbül, és azt érzi, hogy jó volt körüljárni az őt feszítő gondokat.
A Babagenetika munkájába mostantól Fanni is bekapcsolódik, színesítve tanácsadóink palettáját. Nagyon fontos területeken tud a családok segítségére lenni: az imént említett gyászfolyamat esetén (akár felnőttről, akár gyermekről van szó), és Down-szindrómás, autizmus spektrumzavarral élő gyerekek megsegítését is vállalja.
– Támogatást nyújtok ahhoz is, hogy a rajzolást otthon kommunikációs csatornaként tudják használni a szülők, megtanítom őket arra, hogyan vegyék észre a figyelemfelhívó jelzéseket. Az is, aki nem szakember, észre tudja venni, ha a gyermek hirtelen más színekkel kezd el rajzolni, vagy beszűkül a színhasználata, illetve ha a megszokottól eltérő dolgokat rajzol, esetleg hirtelen túlságosan nagy/apró figurák jelennek meg a papíron. Az is árulkodó lehet, ha az a gyerek, aki már le tudta rajzolni a testrészeket, hirtelen elhagyja a kéz, láb megrajzolását, vagy túlontúl sok agressziót ábrázol. A hangsúly a változáson van, és a fentiek mind olyan jelzések, amelyekre a szülők is fel tudnak figyelni – jegyezte meg Fanni, aki abban is támogatni tudja a családokat, hogy olyan gyakorlatokat sajátítsanak el, amelyek segítségével a gyermek meg tudja jeleníteni az érzéseit.
– Ehhez nem kell feltétlenül formákat használni, elég, ha a színekre figyelünk, vagy arra, hogy a gyermek milyen címet ad a képének – ezek rengeteg információt hordoznak. Ne csak a szép rajzokra gondoljunk, ha a gyerek szimplán firkál, az kiváló módszer lehet az indulat, a feszültség levezetésére – mondta.
Bár – mint arról fentebb már szó esett – előfordul, hogy kapott rajz alapján mond véleményt a szakember, fontos, hogy a gyerek a jelenlétében rajzoljon. Előfordulhat, hogy a gyermek a szülők jelenlétében nem szeretne az őt foglalkoztató problémákról beszélni, míg a szakemberrel való kapcsolódást teljesen máshogy élik meg a kicsik. Így megmarad a szülővel együtt töltött minőségi idő jellege is. Az otthoni közös rajzolás legyen örömforrás a gyereknek és a szülőnek egyaránt – figyeljünk a gyermek jelzéseire, változó szín- és formahasználatára, és forduljunk szakemberhez, ha szükséges, de ne erre hegyezzük ki a közös tevékenységet – inkább legyünk büszkék minden négylábú csirkére, farkatlan kiskutyára, girbegurba házikóra.
Ádám Katalin
https://www.facebook.com/krajnyaknecsorbafanni/
