„Utálom magamat, mert örülnöm kéne, hogy megszületett. De én csak reménytelenül fáradt vagyok. Csak némán bambulok ki a fejemből, semmihez nincs erőm. Bárcsak valaki segítene.”
(Babagenetika Emberi szemmel virtuális kiállítás egy képe)
Nagyon örülne, ha végre átmenne a köztudatba, hogy segítséget kérni nem „ciki”, s ha a családtagok, a környezet is tudna olvasni a jelekből ahelyett, hogy „jó magyar” szokás szerint elbagatellizálja az anyukák mentális problémáit. A szülés utáni depresszió a frissen szült nők nagy arányát, mintegy tíz százalékát érinti; kezeletlenül akár pszichózishoz is vezethet, s a baba mentális és fizikális fejlődésére is nagyon rossz hatással lehet. Dr. Kovács Vivienne pszichiáter szakorvos-jelölttel mindezek mellett a megelőzés fontosságáról, a segítségnyújtás lehetőségeiről beszélgettünk.
Miért választottad ezt az irányt? Mióta foglalkozol a szülés utáni depresszióval közelebbről?
Ez egy olyan téma, ami tapasztalataink szerint nagyon foglalkoztatja az anyukákat, ezért is néztem utána, „ástam bele” magam részletesebben. Az egyéni érintettség, élethelyzet talán olyan szempontból fontos lehet, hogy nekem is van egy egyéves gyermekem, akinek hamarosan megszületik a kistestvére. Én pszichiáter szakorvos-jelölt vagyok, jelenleg GYED-en, de alapvetően a Péterfy Sándor utcai Kórház Krízisintervenciós és Pszichiátriai Osztályán dolgozom, ahol egy részt öngyilkossági kísérleten, krízishelyzeten átesett páciensekkel is foglalkozom.
Mit lehet elmondani, általában mikor kezdődik a szülés utáni depresszió? Milyen kiváltó okok állhatnak a háttérben?
Előfordulhat olyan eset, hogy a várandósság jól telik, s maga a szülés, mint esemény egy nagyon erős váltást hoz; ha például traumatikus szülésélményben volt része az édesanyának. Ez nagyon tudja befolyásolni a későbbieket, főleg akkor, ha szeparáció van a babával; például koraszülés esetén. Ez megterhelheti az anya-gyerek kapcsolatot is, s tovább alakulhat depresszióvá. Aztán előfordulhat az is, hogy feldolgozatlan életesemények törnek a felszínre a pici megszületésével. Gondolok itt egy korábbi veszteségre, egy elment babára, egy vetélésre; ezek elő tudnak jönni. Még a terhesség alatt és utána is anya-magzat kapcsolat analízissel, önismereti munkával segíteni lehet az ilyen traumák feldolgozását. A magam részéről nagyon örülnék neki, ha átmenne végre a köztudatba, hogy ez nem ciki. Segítséget kérni nem ciki. Főleg akkor nem, ha valamilyen nagy horderejű életesemény, nagy változás következik be az életünkbe. A gyermek születése önmagában egy normatív krízis helyzet, ami új megküzdési stratégiák kialakítását teszi szükségessé.
Ami pedig az adatokat illeti, fontosnak tartom elmondani, hogy a szülés utáni depresszió a frissen szült nők mintegy 10 százalékát érinti. Depresszió előfordulása terhesség alatt pedig 10-15 százalék; ami elég magas.
Képes-e arra egy újdonsült anyuka, hogy önmagán észrevegye a depresszióra utaló jeleket?
Ez egy nagyon nehéz dolog. Azoknak, akiknek öngyilkossági kísérletük volt, egy olyan csoportot szoktunk tartani, amely kifejezetten a megelőzést szolgálja. A legfontosabb az, hogy felismerjék, mikor kezdenek el belecsúszni abba az állapotba, ami ismét oda vezethet, hogy újra megpróbálják. Ez persze már egy olyan nagyon erős tünet, ami, ha megmutatkozik, azonnal és gondolkodás nélkül szakemberhez kell fordulni. Az öngyilkosságok esetében a leggyakoribb pszichiátriai ok a major depresszió. Intő jel, amikor önsértő, öngyilkossági gondolatok kezdenek megjelenni; ha valaki a halál gondolatával foglalkozik, illetve az is egy előrehaladott állapotot jelez, ha erre már egy tervet talált ki. Ezeket nagyon fontos lenne komolyan venni! A hozzátartozókhoz is nagyon lényeges lenne, hogy eljusson; ha valaki ilyesmikről beszél, azt igenis vegyék komolyan. Ez is egy amolyan „jó magyar” szokás, hogy lerázzuk azzal a dolgot, hogy „amelyik kutya ugat, az nem harap.” Ez viszont egyáltalán nem igaz. A „cry for help” már egy olyan segélykiáltás, amikor az utolsó pillanatban még valakinek beszél erről az illető.
Én azt szoktam nekik javasolni, hogy írják le a folyamatot, a tüneteiket egy kis papírra, szoktunk ilyet adni nekik, s ezen általában segélyhívó számokat is találnak. Egy ilyennel akár ki is lehet zökkenteni valakit egy pár perces, nagyon erős elborulásból. Ha van egy ilyen kapaszkodó, illetve, ha tudom, hogy van kit fölhívni, akkor az nagyon sokat segít.
Mire kell odafigyelni, hogyan lehet ezeket a jeleket felismerni?
A diagnosztikus kritériumok szerint legalább két hétig kell fennállniuk bizonyos tüneteknek, pontosabban kilencből legalább ötnek, egyidejűleg.
A depresszió egyik legjellemzőbb tünete a levert hangulat, az örömképtelenség. Utóbbi ráadásul erőteljes bűntudattal, önváddal, értéktelenség érzésével is párosulhat: hisz hogyan lehet az, hogy az újdonsült anyuka nem képes örülni a babájának? Ez pedig egy ördögi kör, ami nagyon veszélyes.
Egy másik objektívebb tünet lehet az étvágy és a súly változása: van, akinek nagyon lecsökken az étvágya, és elkezd fogyni; de ennek az ellenkezője is előfordulhat, más éppen hogy nagyon erős késztetést érezhet az evéshez. Jellegzetes, testi tünet lehet az alvásigény, a fáradtság is, ezek a dolgok viszont a „friss” anyukák esetében nagyon nehezen elkülöníthetőek, hiszen szülés után a nők nagy része „alaphangon” kimerült és rendszeresen éjszakázik a baba mellett. Szintén egy jellegzetes tünet a motoros agitáció; ami egyfelől jelenthet egy felfokozott, nyugtalan állapotot, illetve a másik végletet is: egy nagyon erős gátoltságot, amikor még az ágyból is képtelen kikelni az illető. A depressziós állapotot csökkent gondolkodási, döntési és összpontosítási képesség is jellemez.
Mi a tapasztalatod, mennyire mernek segítséget kérni az anyukák?
Ez is egy nehéz kérdés, nagyon változó. Azt gondolom, hogy nehezen kérnek segítséget, de ez az egész magyar társadalomra is igaz. Nagyon sok függ a környezettől, hogy ők mennyire figyelnek, mennyire tudják bátorítani az illetőt, avagy bagatellizálni a problémáját. Előfordul, hogy az Édesanyák Szakértői Csoportba is befutnak olyan esetek, amik már veszélyeztető magatartást jeleznek. Én csak azt tudom ilyenkor erre írni, hogy forduljon szakemberhez segítségért, vagy azonnal hívjon mentőt. Azért is örülök ennek az édesanyás Facebook csoportnak, mert ennek részeként én is úgy érezhetem, hogy segítséget tudok nyújtani. Ez egy zárt csoport, amelyben kérdéseket lehet föltenni, beküldeni névvel, de akár anonim módon is. A válaszadók pedig mindig szakértők, itt kizárólag szakemberek szólalhatnak meg, anya kommentekre nincs lehetőség. Ez tehát nem egy anyuka chat-szoba, ennek az a célja, hogy mindenki kapjon egy szakértői útmutatást. A tanácsadáson túl pedig segítséget is szerzünk, ha kell.
Ezen a lehetőségen túl hová, kihez fordulhatnak még azok az anyukák, akik úgy érzik, segítségre van szükségük?
Enyhe, illetve középsúlyos esetben pszichoterápia javasolt, pszichológus kollégánál vagy olyan pszichiáternél, aki pszichoterapeuta is. Ha pedig nagyon sürgős az eset, akkor a területileg illetékes pszichiátriai gondozónak, osztálynak mindig fogadnia kell az illetőt.
Létezik egy kifejezetten anya-családbarát osztály a János kórházban; a speciális „Baba-Mama-Papa” („Együtt”) programot kifejezetten azok számára találták ki, akiknek szülés utáni depressziójuk, vagy valamilyen mentális problémájuk van. Ennek célja, hogy az anya úgy kaphasson kezelést, hogy közben ne legyen elszakítva a gyermekétől. Itt még szoptatási tanácsadó pszichiáter is rendelkezésre áll, családterápiás szemlélet van, TB alapon. Persze ez csak akkor működhet, ha az anya állapota ezt megengedi, ha nem veszélyezteti a babát vagy önmagát. De ambuláns ellátásuk is van.
Miért fontos, hogy probléma esetén időben kérjenek szakértői segítséget? Milyen hatással lehet az édesanya kezeletlen szülés utáni depressziója a babára?
Az anya-gyermek kapcsolatra rosszul hathat, megzavarhatja az anya-gyermek kötődést, és a gyermek megfelelő fizikális, mentális fejlődését egyaránt. A depressziós anyák sokkal kevésbé keresik a szemkontaktust a csecsemővel, sokkal szegényesebb a mimikájuk, nem tudnak „tükrözni”, ami a kisbabák első pár hónapjában pedig nagyon fontos. Az, hogy a mimikánkkal mutassunk nekik minél többet, mosolyogjunk, mert akkor fogják tudni ők is ezeket megtanulni, érteni. Ebből is érzik azt, hogy szeretve vannak. A kutatások szerint a kezeletlen depresszióban szenvedő anyák gyermekei a későbbiekben agresszívebbek voltak, illetve kimutatható volt náluk kognitív-, figyelem- és viselkedészavar. A depresszió kezelése ezeken az állapotokon segített, javított.
