Az orvosi egyetem végén fordult az érdeklődésem a gyermekgyógyászat felé, mert a II. Gyermekklinika igazán komolyan vették a gyakorlatainkat, olyan alaptudást, szemléletet szerezhettem, ami mai napig elkísér. A gyermekgyógyász szakvizsga után 2011-ben kezdtem fejlődésneurológiával foglalkozni. Az orvosszakmai gyakorlati tudás megszerzése közben formálódott bennem az igény, hogy más, az orvosi szemléletet kiegészítő képzésekre is eljussak, melyek segítenek ezen a szép, de sokszor nehéz helyzetekkel teli pályán a családok támogatásában.

A “PAF – Pozitív attitűd formálás az emberibb egészségügyért” képzésein ismertem meg és kezdtem gyakorolni a Marshall Rosenberg által kifejlesztett erőszakmentes kommunikáció technikáját, az ELTE PPK-n pedig a szuggesztiók hatásáról tanultam a SASOK-on (Szuggesztiók A Szomatikus Orvoslásban Képzés). Mivel a fejlődésneurológia területén főleg 3 év alatti csecsemőkkel, kisdedekkel és családjaikkal találkozom, szükségesnek éreztem a születés körüli időszak lélektani, társadalmi, szociológiai oldalának mélyebb megismerését, melyre szintén az ELTE falai közt zajló perinatális szaktanácsadó képzés adott lehetőséget.

Az elmúlt években egy, majd kétgyermekes édesanya lettem, így ezt az oldalt is megtapasztalva még inkább értem és érzem a hozzám forduló családok aggodalmát.

Szeretek a társszakmákkal együttműködve dolgozni, ezért örülök, hogy bekapcsolódhatok a Babagenetika hozzám hasonló szemléletet képviselő szakértői csapatába.