Szilvási Gabriella coach, akinek elsődlegesen nem is a szülés a szakterülete, egy különleges találkozás kapcsán mégis szülésfelkészítőként is helyt állt. Gabi olyan praktikus tippeket oszt meg, melyek akár a koronavírus, akár a szülés adta bizonytalan helyzetben jól jöhetnek!
Hogyan csöppentél a Babagenetikához?
Sevcsik Annával egy CSR rapid randin találkoztunk a Magnet Bank és az ICF Magyar Tagozatának közös rendezvényén, ahol olyan társadalmilag értékes civilszervezeteket támogatunk, akiknek a munkája társadalmilag értékes és kihat mások életére. Már a hivatalos program kezdete előtt megtaláltuk a közös hangot Annával, nem volt kérdés, hogy engem választ mint coach, és el is kezdtünk dolgozni. Általában business coachinggal foglalkozom, tehát az üzleti életben való megakadások a fő területem, és Annával is főleg ennek kapcsán beszéltünk. Abban tudtam segíteni, hogy egy civil szervezt hogyan tud úgy építkezni, hogy jól kommunikálja azokat a nézeteket, amiket gondol és fontosnak vél. Ekkor Anna 5 hónapos várandós volt, és amolyan mellékes szálon beszéltünk róla, hogy ő milyen szülésélményt szeretne, és hogyan kommunikáljon az ott lévőkkel. Nagy örömöm, és talán a beszélgetésnek is köszönhető, hogy az 5. szülése pont olyan lett, amilyent eltervezett, pont úgy tudott kommunikálni és pont azt a bizalmi légkört tudta kialakítani, amiről a coaching alatt beszéltünk.
Milyen tanácsokat tudtál a szülés kapcsán adni Annának?
Én egyáltalán nem adok tanácsot, meghagyom, hogy az ügyfél a saját válaszait találja meg. Annával is ez volt az utunk. A szülés előtt álló kismamáknak is érdemes alaposan végiggondolni, hogy mit szeretnének. Annával nagyon konkrétan átbeszéltük, hogy milyen szülésélményt szeretne. Részletekbe menően kiveséztük, hogy mit és hogyan képzel el. Amikor beindul egy szülés, természetesen fontosak a körülmények és a kommunikáció, de talán még fontosabb, ha valami nem úgy történik, ahogy eltervezte az ember, megvan-e benne az a rugalmasság, hogy ugyanabban az érzelmi állapotban tudjon maradni, amiben előtte. Annával ezen is sokat dolgoztunk, hogy az érzelmeit meg tudja tartani olyan kiegyensúlyozottan, ahogy az számára fontos.
Ez jól hangzik, és mit kell ahhoz tenni, hogy ez sikerüljön?
Az erőforrásokkal való munka nagyon hálás tud lenni. Amikor erőforrásokat említek, akkor olyan dolgokra gondolok, mint humor, nyugalom, kiegyensúlyozottság, öröm, nyitottság. Ezek érzelmi állapotok, amiket, ha már egyszer átélt valaki, akkor fel tudja őket idézni. Ha ez a felidézés megtörtént, akkor eszébe juthat az élmény, amikor azt az állapotot át szeretné élni. Mondok egy példát, ha egy nyaralásról van egy nagyon nyugodt, relaxált emléked, ahogy a tengerparton fekve a világ legmegnyugtatóbb érzését éled át, ezt az emléket elő lehet hívni akkor, amikor stresszes helyzetbe kerülsz, pl. a szülés során. Csak csukd be a szemed és kezdd el felidézni, mit is éreztél a tengerparton fekve! Mit láttál? Mit hallottál? Milyen érzés volt ellazulva lenni? Ha ez jól sikerült, az érzelmi állapot is hatással lesz, vagyis segít ellazulni a kritikus helyzetben. Az orvosok, nővérek egészen máshogy állnak hozzá, ha látják, hogy egy nyugodt, kiegyensúlyozott anyukával van dolguk, akivel lehet beszélni. Még akkor is, ha a terhesség és a szülés is hatalmas hormonális változás.
Mi történik akkor, ha valami mégsem úgy alakul, ahogy azt a szülő nő szeretné?
A szülésélmény az egyik legnagyobb kontrollvesztés tud lenni, mert egy idő után a szakemberek szinte mindenről dönthetnek a nő helyett. A kérdés az, hogyan lehet megőrizni a saját belső kontrollt úgy, hogy megmaradjon a kompetencia érése. A tájékozottságnak hatalmas szerepe van, és ez az elvárások, reális célok felállításánál kezdődik. Ebben valakinek segít, ha mellette vannak olyan szüléskísérők, akik egy szülési tervet jól átbeszélnek az anyukával, és az elvárások kimondása már önmagában lelki nyugalmat tud adni.
Kabalákat, tárgyakat hasznos lehet bevinni a szülésre?
Ha valakinek az segítség, persze! Érdemes utána kérdezni, hogy az adott kórházi protokoll milyen tárgyakat enged bevinni akár a műtőbe is, de ez lehet akár a kisujj körmén egy festés is, nem kell feltétlenül becipelni a 2 méteres plüssmackót. A természetes szülés ilyen szempontból szabadabb, de itt sem kell nagy emocionális értékű tárgy, akár egy üveg vizet is be lehet vinni és ráírni, hogy nyugalom. De nagyon fontos, hogy ne csak rá legyen írva, a nyugalomhoz kapcsolt emlék is bekapcsolódjon, tudatosítani kell azt is, hogy a víz ivása a megnyugvást jelenti. „Most ideges vagyok, iszom egy korty vizet és ettől megnyugszom!” – akár ezt hangosan is ki lehet mondani, de persze végiggondolni is elég. Ez a folyamat nem más, mint a klasszikus kondicionálás, egy érzés összekapcsolása egy külső ingerrel. (Ivan Petrovics Pavlov orosz fiziológus, aki kísérletképpen egy csengőt rázott meg kutyája etetése előtt. A kutya egy idő után a csengő hangját összekapcsolta az etetéssel, nyálmirigyei működésbe léptek csupán a csenegő hangjára. – szerk) Jön az üveg víz, jön a nyugalom. Ugyanígy tudjuk magunkat kondicionálni, és így egy be lehet biztosítani, hogy könnyebben hozzáférhetők legyenek azok a belső állapotok, amik alapjáraton könnyedén megvannak, de kritikus a helyzetben nehezebb őket előhívni.
Elképesztően akutális ez, hiszen a koronavírus miatt sokaknak talán egyedül kell végigcsinálni a szülést.
A krízisre való reagálás is nagyon sokat elmond egy emberről. A járvány miatt megfigyelhetők olyan viselkedési minták, amik 2-3 részre osztja a populációt. Van, aki csak a negatívra tud gondolni, fél, szorong. Van, aki agresszív lesz tőle, és van, aki lefagy. Ezek tipikus emberi viselkedések, és krízisben mindenkinél bekapcsolnak, ez tulajdonképpen egy érzelmi regresszió, visszalépés. Erre az időszakra jellemző, hogy azok tudnak könnyedén alkalmazkodni a pillanatnyi helyzethez, akik nem hagyják, hogy lefagyjanak, ugyanúgy hozzáférnek a saját intelligenciájukhoz, erejükhöz, és ha már citromot kaptak, akkor abból a legfinomabb limonádét tudják létrehozni. Jellemző, hogy az érzelmileg megterhelő és kritikus pillanatokban senki sem tud annyira nyugodtan vagy bátoran viselkedni, ahogyan a hétköznapokban szeretne, de van, akiből meg éppen ez a helyzet hozza ki az előbb említett viselkedési mintákat. Az erőforrások használatával és megismerésével pedig trenírozható az agy, hogy kritikus helyzetben mi az, ami bekapcsoljon. És nem csak az agyat, hanem az érzelmeinket, a testünket is, ha ezt valaki jól megcsinálja, tud ezen gondolkodni és hozzá tud kapcsolódni az érzelmeihez, ez kulcsfontosságú dolog, sokkal könnyebben átvészel bármilyen kritikus helyzetet. Még ha nem is úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt tervezte, képesek lesz a lehető legjobb döntést hozni saját maga és a gyermek számára. Sajnos elképzelhető, hogy sem a választott orvos, sem a kispapa nem lehet majd ott a szülésen, ebben az időszakban érdemes felkészülni extra vészforgatókönyvekre is.
Az elsőnél nehéz felkészülni, mert az ember azt se tudja, mire számítson.
Igen, ezzel abszolút egyetértek. Nekem szerencsém volt, mert az orvos partner volt. Rájött, hogy segít, ha elkezd velem „alkudozni”, mondta, hogy még kettőt nyomjon és kijön, nyomtam egyet, és kijött, de kellett az orvosom az a fajta érzékenysége, hogy ha engem megnyugtat, és azt mondja, hogy mindjárt vége, akkor összeszedem a maradék kis erőmet és megcsinálom. Első szülésnek, azt gondolom, nagyon szerencsés voltam, pedig nem volt forgatókönyvem arra, mi fog történni. De talán néha ez a jobb forgatókönyv, mert ha váratlan ér, az nem annyira billent ki, mint egy pontos menetrendnél. A káosz és a precíz tervezés közötti arany középutat kell megtalálni, rettenetesen fontos a rugalmasság. Végig kell gondolni, mi van akkor, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy az a tervekben szerepelt, muszáj készülni arra is, hogy ott és akkor a kismama kellően tudja fogadni a változásokat. Már a felkészülésnél érdemes beszélni arról, hogy milyen szülésélményt szeretne, és itt szükséges arról is szót ejteni, hogy mi van akkor, ha nem a tervek szerinte alakul valami.
A nehéz, stresszes helyzetben a kismamák hogyan kommunikáljanak, mire érdemes figyelni?
Ez a helyzet sok anyukának megterhelő, de biztos vagyok benne, hogy senki sem akarja magát jobban szívatni, mint amennyire muszáj. Van egy olyan alap hiedelmem, hogy az emberi viselkedés jószándékú. Ha ezzel a feltételezéssel megy be az anyuka, és őszintén hisz abban a gondolatban, hogy itt mindenki azt akarja, hogy a babának és neki is jó legyen, nem ártani, bántani akarják, az már segíti mind a két fél dolgát. Már önmagában megnyugtató a gondolat, hogy a dolgozók megtesznek mindent, hogy szép szülésélménye legyen az anyukának. Mert attól, hogy koronavírus járvány van, a dolgozók azért vannak ott, hogy az anyukának és a babának is jó legyen az egészsége.
Kérlek, mondj 3 olyan gyakorlatot, ami kismamák számára is hasznos lehet a szülésre készülés vagy feldolgozás során!
Az üzenet a jövőből gyakorlatot mindenképpen ajánlom. A feladat a következő: a szülés előtt álló kismama képzelje abba a helyzetbe magát, hogy boldogan szoptatja az újszülöttjét. Kérdezze meg a jövőbéli énjét, hogy mit üzenne a még szülés előtt álló önmagának. Ez egy nagyon jó gyakorlat, hisz önmagának ad erőt az ember. Az is sokat elmond, ha valaki ezt nem tudja elképzelni, ez is egy információ. Az a tapasztalat, hogy minél élénkebben, minél részletesebben el tudjuk képzelni az áhított állapotot, annál inkább tud az megvalósulni.
Második pontként, akár a szülés utáni feldolgozási szakaszban, akár a felkészülési szakaszban, egy mondatot adnék át: „nincs kudarc, csak visszajelzés”. Ez egy nagyon fontos mondat, például, ha valaki természetes, harmonikus hipnoszülésre készül, és lesz egy rossz császárélménye, ami nagyon megviseli. A rossz szülésélményt is nagyon szépen rendbe lehet hozni egy szakember segítségével, ezt abszolút ajánlom annak, aki úgy érzi, nehezen megy a foldolgozás, mert valóban sokat tud segíteni. A „nincs kudarc csak visszajelzés” mondat már akkor is jó jöhet, ha a szülés közben valami nem úgy alakul, ahogy azt az álmaiban elképzelte az anyuka.
Harmadiknak a más említett erőforrások használatát ajánlanám. Érzelmi állapotokat összekötni akár kabalákkal, tárgyakkal, nyaklánccal, bármivel, ami fixen az anyukán maradhat.
Mit jelent neked a Babagenetika?
Számomra a Babagenetika tökéletes példája annak, hogy egy személyes tragédiát hogyan lehet egy társadalmilag értékes üggyé formálni, ahogy azt Anna is tette. Talán kezdetben ez volt az egyik módja, hogy Anna feldolgozza az őt és családját ért veszteséget és traumát. Viszont idővel ez már sokkal több lett. Sok-sok életet, családot támogat egy olyan helyzetben, ami egyike az élet fontos, emlékezetes helyzeteinek. A babavárás lehet az élet legcsodálatosabb élménye, de ha a vizsgálatok során kiderül, hogy valami nincs rendben, az a legnagyobb trauma is lehet egy család életében. Anna ügye, hogy hiteles, korrekt, empatikus tájékoztatást kapjanak a gyermeket váró családok azért fantasztikus, mert megtámogatja a túlterhelt egészségügyi rendszert és benne az egyént is. Miközben edukálja az ellátásban résztvevőket előadásokkal, információs anyagokkal, példamutatással.
