Húsz-harminc évvel ezelőtt még határozottan kellett bilire szoktatnunk a gyerekeket, ma már az a szakmai ajánlás, hogy a szülő inkább kísérje végig gyerekét a szobatisztává válás útján, alkalmazkodva az igényeihez és érettségi szintjéhez, miközben legfeljebb finom iránymutatással jelzi, hogy mi a végcél. Ennek ellenére sok szülő számára még mindig egy neuralgikus pont a pelenka elhagyása, és rengeteg kérdés merül fel bennük ezzel kapcsolatban. Sevcsik M. Anna, a Babagenetika alapítója a saját és a nézők kérdéseit tette fel dr. Aschenbrenner Zsuzsanna gyerekorvosnak, szülő-csecsemő/kisgyermek konzulensnek, család- és párterapeuta jelöltnek. A cikk az élő Facebook beszélgetés átirata.
Hány éves korban várható el a szobatisztaság alvás közben is?
Jó esetben már akár a születéstől kezdve odafigyelhetünk és építhetjük a gyerek testtudatát. Jó, ha kap visszajelzést arról, hogy ő éppen pisil, kakil, ha kialakul egy kép benne a teste működéséről. Ha kúszó-mászóként utánunk jön a mosdóba, akkor is mondjuk el neki, hogy a felnőttek miért járnak oda. Folyamatosan legyen a tudatában ez a téma. Sok szülő számára még mindig misztikusnak és mumusnak tűnik a szobatisztaságra szoktatás. Tudni kell, hogy erre egy gyereknek meg is kell érnie, amit nem lehet befolyásolni. Az idegi kapcsolatokat, a hormonális háttér félépülését, a záróizmok megfelelő működését nem tudjuk kívülről befolyásolni. A nappali és az éjszakai szobatisztaság kialakulásának idejében nagyon nagyok az egyéni különbségek. Van olyan gyerek, aki csak öt-öt és fél évesen áll készen az éjszakai ágytisztaságra. Ez is teljesen rendben van. Van szakember, aki ötéves kornál húzza meg a határt, van, aki iskoláskor előtti nyárra teszi azt az időpontot, amikor már utána kell nézni az esetleges okoknak, ha egy gyerek még nem tudta elhagyni az éjszakai pelenkát. Van olyan gyerek, aki még nyolc-tíz éves korában is bepisil éjszaka, és ez is lehet teljesen normális. Természetesen ilyenkor már utána kell nézni az orvosi okoknak is, hogy van-e valamilyen teendő, de van, amikor nem áll semmilyen szervi ok a háttérben, és ki kell várni, amíg a gyerek érett lesz az ágytisztaságra. Ilyen esetekben gyakran előfordul egyébként, hogy már másnak is volt ilyen gondja a családban. A lényeg, hogy nem lehet egy olyan dolgot erőltetni, amire még nincs készen egy gyerek. Az idegrendszeri rész mellett azonban van egy tanulási rész is. Amikor megszületik a gyerek, és ráadjuk a pelenkát, akkor arra kondicionáljuk, hogy milyen pelenkába üríteni. Amikor viszont lekerül a pelus, meg kell tanulnia azt, hogy milyen a vécébe vagy a bilibe üríteni. Van, akinek ez természetes, de van, akit rá kell vezetni erre. Finoman, nem nyomás alá helyezve vagy erőltetve.
Mi a helyzet akkor, ha a pisilés esetén kialakult a szobatisztaság, de a kakinál még kell a pelenka?
Átmenetileg ez is lehet teljesen normális. A pelenkát már ismeri a gyerek, de tart még a bilitől és vécétől. Van, aki hamar átáll, de van, akinek ez nehezebb. Fontos, hogy legyen ösztönzés a szülő részéről, ne legyen a vécé mumus, de ne váljon erőltetetté sem a dolog. Erre van módszer, ami mindig személyre szabott. Van, amikor a család beleragad ebbe, ilyenkor kell vele foglalkozni. Ha egy gyereknek az a megélése, hogy éveken keresztül az a norma, hogy pelenkát használunk, akkor megszokja. Ilyenkor jól jön egy kis finom ösztönzés. Ehhez érdemes szakember tanácsát kérni.
Mik azok a jelek, amelyekkel szakemberhez kell fordulni?
Pisilésnél orvosi szempontból, ha a három évet betöltötte, és ébrenlét esetén abszolút nincs semmi jele annak, hogy egy gyerek bárhogyan is irányítani tudná a záróizmot, akkor gyermek urológiát vagy gyermek nefrológiát érdemes felkeresni, mert állhatnak a háttérben hólyagműködési problémák, amelyeknek utána kell járni. Kizárólag éjszakai bepisilés esetén a gyerek öt-hatéves korában érdemes elvégeztetni egy rutinvizsgálatot. Ilyen esetben egyébként, ha azt látjuk, hogy a nappali szobatisztaság abszolút rendben van, akkor legtöbbször csak várakozunk. Akkor van még orvosi teendő, amikor egy gyerek nappal vagy éjszaka stabilan szobatiszta hat hónapig, és azt követően újra elkezd bepisilni. Ilyenkor a szervi okokat kell először kizárni, és ha ott nem találunk semmit, akkor a lelki okoknak is utána kell nézni.
Mennyire gyakori a székletürítéssel kapcsolatos panasz a kisgyerekek körében? Neked miért került a fókuszodba?
Nagyon gyakori: a székrekedés, székletvisszatartás akár minden harmadik gyereket érinthet. Én korábban először a székrekedéssel, székletvisszatartással foglalkoztam. Kora gyerekkori regulációs problémák vannak a fókuszomban amúgy is. Azt vettem észre, hogy tartanak ezektől a szakemberek, mert nagyon komplex a kivizsgálásuk és kezelésük is. A jelenségnek ugyanis van egy fizikális, egy szenzoros és egy pszichés háttere is. Adta magát a dolog, hogy elkezdjek ezzel foglalkozni.
Mikor beszélünk székrekedésről?
Ha a kizárólag szoptatott csecsemő 2-3 hetente kakil, de amúgy minden rendben vele – megfelelően gyarapszik, nem tűnik betegnek, nem nyűgös -, akkor nincs teendő. Nem kell vele semmit csinálni. Az olyan eszközökkel, mind a szélcső vagy a kúp, ronthatunk is a helyzeten – hozzászokik, és már csak akkor jön az inger. Ha azonban látszik, hogy a gyerek küzd a kakilással, kellemetlen neki, kemény a széklet, ott be lehet avatkozni, ott már lehet orvosi teendő. A hozzátáplálás után már sokszor elég néha egy kellemetlen élmény: kemény, fájdalmas a kaki, vagy rossz helyre megy, például a fürdőkádba. Az utóbbi helyzetben előfordul, hogy a szülők reakciója ijeszti meg a gyereket, ezért ezt próbáljuk lazán, nyugodtan kezelni, mintha mi sem történt volna. Ha a gyerek ijedt meg, akkor hagyjuk, hogy oldódjon benne a félelem. Ha nem akar egy ideig fürödni, akkor ne erőltessük. Minden ilyen problémánál fontos a szülő hozzáállása. Már a konkrétumok szintjén is arról van szó, hogy a kakiláshoz el kell lazulni, és nem megfeszülni, „nyomni”. Egy olyan feszült helyzetben, ahonnan a gyerek menekülni akar, kakilni semmiképpen sem tud. Van is egy olyan mondás, hogy zabszem van a fenekében. Ebben a korban sok a változás az élete más területén is – azok hatására is lehetnek gondok a széklettel. A székrekedésre való hajlamot örökölni is lehet. Akinek erre hajlama van, annál stresszes szituációkban gyakran jelentkezhet székrekedés.
Szobatisztaság kialakulása közben hogyan készüljünk a balesetekre? Legyen még nálunk pelenka?
A szobatisztaságra szoktatást olyankor kezdjük el, amikor otthon vagyunk, tudunk a gyerekre figyelni és nyugalom van körülöttünk. Nyugodtan vegyük le róla a pelenkát, amikor látjuk, hogy már van késztetése bilire vagy vécére ülni, és ne kérdezgessük, hagyjuk, hogy ő érezzen rá arra, hogy jön az inger, és akkor ki kell mennie. Ez az egész szoktatásnak az első lépése: hogy a gyerek megtanulja felismerni a saját teste jelzéseit. Ha bilit használ, akkor annak is legyen fix helye, így megszokja, hogy mindig oda kell menni. Ha becsorog véletlen, akkor ne éreztessük vele, hogy ez baj, kezeljük a dolgot lazán. Ha elmegyünk valahová ebben az időszakban, nyugodtan menjünk pelenka nélkül. De egyébként, ha úgy érezzük, sok a baleset, és visszaadjuk a pelenkát, akkor sincs semmi baj. Igazából a szobatisztaságra szoktatást szerencsére elég nehéz elrontani. Az biztos, hogy az irányítást érdemes egyre inkább átadni a gyereknek, ne vegyük át tőle a felelősséget.
Hogy lehetne motiválni egy két és fél évest, aki nem akarja elhagyni a pelenkát? A testvére most négyhónapos, és a nagyobb sokszor kéri, hogy a kicsi előtt legyen bepelenkázva.
Ha testvér születik, akkor természetes a regresszió. A kicsi sok gondoskodást, figyelmet kap a szülőktől, így a nagyobbnak az a fantáziája, hogyha ő is „kicsibe megy vissza”, akkor megkapja ugyanazt az intenzív figyelmet. Ami az érettséget illeti, ha látjuk a gyereken, hogy már van affinitása a pelenka elhagyására, akkor megbeszélhetjük vele, hogy most levesszük a pelust, és nézzük meg, mi történik. Ha azt figyeljük meg, hogy rendszeresen becsorog a pisi, a kicsi nem érzi az összefüggést az inger és a cselekvés között, akkor várjunk még a dologgal. A fenti helyzetben persze az is előfordulhat, hogy érett már rá a totyogó, de a tesó miatt maradna pelenkában. Ilyenkor szerintem lehet hagyni még, de jelezzük, hogy ő már nem úgy pelenkás, mint a kisbaba testvére. A vécében vegyük le róla a pelenkát, oda pottyantsuk bele a kakit, amit aztán lehúzhat. Utána lemosdatjuk, nem tesszük a pelenkázóasztalra. Tehát legyen más a koreográfia, mint a kisbaba testvérnél – ebben van egy üzenet, hogy ő már a szobatisztaság felé közelít.
Sokak problémája, hogy az óvoda már szobatisztaságot vár el egy gyerektől. Egy hároméves szeptember 1-jére hogyan legyen szobatiszta?
Ha még nem az magától ilyenkor, akkor egy teljesítményszorongást hozhat elő egy kisgyereknél az, ha sürgetik. Itt is az a fontos, hogy a szülők hogyan kommunikálják ezt. Ha ők nincsenek befeszülve, akkor a gyerek is laza marad, és lehet, hogy egy nyár alatt le tud szokni a pelenkáról.
Miért van az, hogy a kaki nem sikerül a bilibe, de a kádban igen?
A fürdővíznek van egy izomlazító hatása, ami könnyebbé teszi az elengedést. Sokszor ugyanis az okozza a gondot a kakilásnál. Nem véletlen vannak a „vécémesék”, amelyek éppen ezt segítik elő. Egy gyereknek nehéz lehet elengedni valamit a testéből. Ráadásul vécéhasználat közben magasan ül, elveszíti az egyensúlyát, megijedhet attól, hogy akár bele is eshet a vécébe – ezek mind szorongást okozhatnak nála, és megnehezítik a kakilást. Aztán olyan is van, hogy a helyszín miatt nem megy a vécébe kakilás. Az óvodában sokan vannak, gyakran ajtó sincs, esetleg siettetik őket – ilyen helyzetben még egy felnőttnek is nehezére eshet az ellazulás. Sokszor meg kell tanítani a gyereket arra, hogy hogyan használja a vécét. Ennek része az is, hogy időt és lehetőséget adunk számára, hogy elvonulhasson. Sokszor úgy indul el egy székletvisszatartási probléma, hogy nincs egy nyugodt helyzet, amiben a gyerek el tudja engedni a székletét. Van arany középút is, persze, mert az sem jó, ha túl sokat ül vécén, az ugyanis nem tesz jót a medencefenék izomzatának. Általában tíz-tizenöt perc elegendő, de van, akinek öt perc is elég.
A jutalmazás mennyire hasznos a szobatisztaságra szoktatásban?
A székrekedés terápiában használok ilyesmit, de ott is fontos, hogy ne jutalom, hanem pozitív visszacsatolás legyen inkább. Sima szobatisztává válásnál nem feltétlen szükséges. Ha van, akkor is jó, ha rábízzuk a gyerekre, hogy megjutalmazza magát. Például ő ragassza a matricát a kis füzetébe, ő tartsa számon a sikert – ezzel a felelősség is az ő kezében van.
Bilin ülve könyvet nézegetni jó módszer?
Van, aki azt mondja, hogy elviszi a gyerek fókuszát, de olyanoknál, akik pár percnél hosszabban nem ülnek meg a bilin, és emiatt nem tudnak kakilni, hasznos lehet. A kakiláshoz a legtöbb gyereknek legalább öt perc tartós relaxálás szükséges. Erre jók lehetnek a könyvek, a játékok, de csak ha a gyerek is partner ebben, ha az ő igényei elégülnek ki, és nem a szülőé.
Mi a helyzet, ha egy pisilésnél már szobatiszta gyerek csak pelenkába hajlandó kakilni, pedig már elmúlt hároméves?
Kérdezzük meg, hogy mi zavarja őt a vécében! Tegyük komfortosabbá neki a vécén vagy bilin ülést. Ez a fajta idegenkedés a vécébe kakilástól sokszor a szenzoros integrációs zavarral függ össze. Ilyenkor érdemes megvizsgálni, hogy van-e máshol is gond, ami utalhat szenzoros integrációs zavarra. A szenzorosan érintett gyerekek 2/3-ánál lehet gond a szobatisztasággal. Ilyenkor zavart szenvedhet a gyereknél a saját testéből jövő ingerek feldolgozása, a válaszreakció is másképp történhet. A külvilágból jövő ingerekre, szagokra, taktilis ingerekre is lehet érzékeny. Kakilási és pisilési inger megélése is lehet számára kellemetlen, és ez arra késztetheti, hogy visszatartsa őket. Vagy későn veszi észre, hogy ki kell mennie, és becsorog a pisi.
Mi a helyzet akkor, ha a gyerek már szívesen ráül a bilire, de nem pisil vagy kakil oda.
A szobatisztaság kezdetén simán ráülnek ruhában is. Lehet olyan is, hogy ráül, de nem húzza le az alsóját, és becsorog – ilyenkor ne legyünk indulatosak, mondjuk el neki, hogy semmi gond, de legközelebb majd húzza le. Ha pedig sikerül, akkor örülhetünk neki, de nincs szükség örömujjongásra sem.
Szóljunk a bölcsödében, ha a gyerekünk már kísérletezik a szobatisztasággal?
Lehet szólni. Sokszor egyébként éppen a közösségben kezdi el, és akkor az is jó, ha a gondozók is figyelmeztetik a szülőket, hogy már otthon is lehet gyakorolni.
Biliről vécére szoktatásnak mi a menete?
Ez is nagyon gyerekfüggő. Van, aki már a kezdet kezdetén szimultán használja mindkettőt, van, aki csak az egyiket. Az átszoktatás általában flottul megy, ha lazán kezelik, de ki is lehet hagyni a bilit.
Mi van akkor, ha egy már szobatiszta gyerek visszatér a pelenkához, amikor testvére születik?
Itt is az a fontos, hogy mit üzenünk a gyereknek? Érdemes beszélgetni vele arról, hogy ő már tartott valahol. Ha hosszú ideig nem változik, akkor szakembert is érdemes megkeresni.
Mit tegyünk olyankor, amikor a vizeletvisszatartással vannak a gondok?
Az inkontinencia gyerekeknél is előfordulhat. Ilyenkor nevetés, köhögés, stressz hatására becsoroghat a pisi. Ebben az esetben érdemes gyermekurológust felkeresni.
