Minden év július 1-jén van a Semmelweis nap, az egészségügyi dolgozók munkaszüneti napja. Ilyenkor nemcsak az orvosok, de az ápolók, és a kórházakban, egészségügyi intézményekben dolgozó valamennyi ember áldozatos munkáját ünnepeljük. A Babagenetika Egyesület is szeretné felhívni a figyelmet azokra, akik éjt-nappallá téve, sokszor saját egészségüket is kockáztatva, saját családjukat háttérbe szorítva dolgoznak más emberek gyógyulásáért. A jeles nap alkalmából szeretnénk megosztani három egészségügyi dolgozó vallomását arról, mit jelent nekik a gyógyítás.
Dr. Kovács Tibor, csecsemő- és gyermekgyógyász szakorvos, a Doktor24 Svábhegyi Gyermekgyógyintézet orvosigazgatója:
„Az orvosi szakma egy speciális hivatás. Amikor ezt választottam, egy olyan tudás megszerzésére, fenntartására, megújítására vállalkoztam, mely viszonylag kevesek sajátja. A szakmán belül a gyermekgyógyászatra pedig azért esett a választásom, mert úgy éreztem, hogy a gyermekek gyógyítása során sokkal több sikerélmény érhet, mint kudarc.
A hivatástudatot valószínűleg minden orvos valamilyen szinten másként éli meg, annak összetevői különböző mértékben és sorrendben játszanak szerepet mindennapjaikban.
Számomra az alábbiakat jelenti:
Segíteni vágyás: Speciális tudásomat megoszthatom a családokkal, elősegíthetem a gyermekeik egészségének megőrzését, helyreállítását.
Minél több mosoly: Nem csak amiatt, mert ezzel bizalmat kelthetek a kis páciensekben és szüleikben, hanem, mert a mosoly jelzi, hogy nincs akkora baj, amit ne tudnánk megoldani. Emellett jelzi azt is, hogy szeretettel és szívesen végzem a munkámat.
Együttérzés: Nem közös sajnálkozást jelent, hanem azt, hogy pontosan átérzem a gyermek elkeseredettségét, mert nem érzi jól magát, és a szülő aggodalmát is, amelyet legféltettebb kincséért érez. ehhez tartozik az is, amikor biztosítom a családot arról, hogy ugyanazokat a teendőket javaslom nekik, amit a saját gyermekeimmel is megtettem, megtenném.
Kiegyensúlyozottság: Nagyon fontos dolognak tartom, hogy a gyermekek és szülők ugyanazt a kiegyensúlyozott orvost lássák minden viziten. Nem befolyásolhatja az ellátást az aktuális fizikális vagy lelkiállapotom. Ha ezt nem tudom elérni, akkor nem állok készen a rendelés megtartására. Ha nagyobb a baj, akkor is igyekszem úrrá lenni a helyzeten.
Egészségnevelés: Az egészséggel, betegségekkel kapcolatos tudás átadása egy gyermekgyógyász alapvető feladata, egyúttal pedig nagyon jó feszültségoldó is. Ha a szülőnek elmagyarázom gyermeke betegségének lényegét, annak gyógyítási útjait, várható idejét és történéseit, akkor bizonytalansága jelentősen csökkenni fog. Persze az sem mellékes, hogyha valóban az történik, amire előre felkészítettem őket, akkor azzal növekszik a hitelességem is!
Folyamatos szolgálat: Ez természetesen nem azt jelenti, hogy 0-24 órában folyamatosan rendelkezésre tudok állni, hiszen a regenerálódásra valamennyiünknek szüksége van. De nem szűnhetek meg orvosnak lenni a rendelési idő lejártával, bármikor vissza kell tudnom kerülni az orvos szerepébe. Nyaralás alatt sem tehetem meg, hogy ne próbáljak segíteni, ha a környezetemben valaki segítségre szorul.
Hála: Hálámnak tükröződnie kell a munkám során. Hálásnak kell lennem, hogy elsajátíthattam a gyermekgyógyászati szaktudást. Hálásnak kell lennem a szülőknek, akik megtiszteltek és megtisztelnek bizalmukkal, hogy gyermekük ellátását rám bízzák. A legnagyobb hálával az általam vizsgált gyermekeknek tartozom, hiszen tudásomat és tapasztalataim bővítését nekik köszönhetem!
Példamutatás: Végül, de nem utolsó sorban a hivatástudat része, hogy azt megosszam másokkal, vezetőként pedig arra törekedjek, hogy az általam vezetett szakmai csapat működését is általános megelégedettség övezze.”
Varga-Szabó Barbara csecsemőápoló:
“Ápolóként emberekkel csak úgy lehet foglalkozni, ha nem a betegséget, hanem magát az embert nézem, és őt gyógyítom. Összetett szakma a miénk, és sokszor az időnk is kevés, e ha a jóért dolgozunk, nem pedig muszájból, akkor nagyon sok pozitív dolgot tudunk adni a világnak. Nehéz megfogalmazni, hogy számomra pontosan mit jelent a hivatástudat, mert ez nálam egy érzés: számomra a legfontosabb mindig az volt, hogy aki a kezeim közé kerül, az minél komfortosabban érezze magát. Azt is kiemelten fontosnak tartottam mindig, hogy az orvosok munkáját aktívan segítsem, ahhoz hozzátegyek. Ha pedig valakit már nem tudtunk meggyógyítani, akkor azért dolgozni, hogy az utolsó heteit, napjait szebbé tegyük. Ápolóként azért fontos számomra ez a nap, mert a mi munkánk gyakran háttérbe szorul, nem kapunk olyan figyelmet és elismerést, mint az orvosok. Itthon még gyerekcipőben jár az a fajta csapatmunka, ahol orvos és ápoló egyenrangú fél, akik egyetlen pillantásból megértik egymást, segítik, kiegészítik a másik munkáját, és tudásukhoz mérten a maximumot nyújtják.
Ezért tartom lényegesnek, hogy a magyar ápolókra legalább egy mapot szenteljünk, felhívjuk a lakosság figyelmét a munkánkra, lássák, hogy szívvel-lélekkel végezzük azt. Nagyon sokat dolgozunk, és ezért sajnos nagyon kevés elismerést kapunk. Megtisztelő, egyben öröm a lelkemnek, hogy van egy olyan nap, amikor ránk is figyelnek. Az is nagyon jó érzés, hogy az ápolók, a háttérben dolgozó egészségügyi személyzet is fontos díjakat kap ezen a napon.”
Rados Katalin szülésznő, perinatális szaktanácsadó jelölt:
“Ahhoz képest, hogy egészen kiskoromban vadászpilóta szerettem volna lenni, elég messze sodort az élet. A szüleim viszont mindig arra tanítottak, hogy mások önzetlen segítése önmagában is jutalmazó tevékenység, és ebből a szempontból szülésznőként ki tudok teljesedni. Nagyon szeretem a hivatásomat, tudom, hogy jól választottam. Csodálatos érzés, hogy egy család életének az egyik legfontosabb pillanatában tudok ott lenni. Szülésznőként is a családok önzetlen segítése a fontos számomra, és az, hogy jó élményeket éljenek át a szülés alatt. A pandémia extra kihívást hozott ebbe az amúgy is nehéz helyzetbe, amiben az egészségügy van, nagy kihívás volt talpon maradni egészségügyi dolgozóként. A szülésznői hivatást csapatmunkában lehet igazán jól csinálni, és számomra a Semmelweis napoknak is az a jelentősége, hogy hangsúlyozzuk azt, hogy minden egészségügyi dolgozó megélje azt, hogy számíthatunk egymásra, hogy kitartunk, és segítjük egymást tovább haladni.”
A Babagenetika Egyesület nevében köszönjük az egészségügyi dolgozóknak mindazt, amit értünk és értetek tesznek!
