Kedves Anna!
Köszönjük a támogatást, amit nyújtottál nekünk, úgy érzem soha nem lehetünk elég hálásak ezért!
A mi történetünk 2018 év vége felé kezdődött. 2018. októbere után nem menstruáltam. 1-2 hónap várakozás után (én magam sem gondoltam nagy dologra), 32 éves voltam, amikor 2019. év elején felkerestem a nőgyógyászomat, akkor már több hónapja nem volt vérzésem. Kaptam egy gyógyszert (Norcolut), ezután még egy alkalommal volt menzeszem, és utána semmi, 3 havonta kerestem fel a nőgyógyászt, mire év végén elküldött egy hormonlaborra. A hormonlabor értékeim alapján (AMH:2,1 ; FSH:17,5) a nőgyógyászom megállapította, hogy korai petefészek kimerülésem van. Az ő szavaival élve csak lombik programmal próbálkozhatunk, ha babát szeretnénk, de az esélye annak is nagyon csekély, csupán 1-2 %.
A diagnózis rendkívül váratlan volt, csupán 33 évesen. Van egy csodálatos kisfiúnk, emiatt úgy döntöttünk nem vágunk bele a lombik programba. A doktor úr ajánlott egy gyógyszert, mert nagyon fiatal vagyok, megelőzve ezzel későbbi betegségek kialakulását, hogy a hormonháztartásom látszólag rendben legyen (Triaklim), ezt 1,5 hónapig szedtem. Nem hagyott nyugodni a dolog, ezért elmentem Bp-re egy neves klinikára, hogy megerősítsék, vagy megcáfolják azt, amit a nőgyógyászom mondott. A petefészek kimerülést az év eleji eredmények alapján ez az orvos is megerősítette, aki azonban azt javasolta váltsak gyógyszert, a korom miatt ő egy másikat ajánlott. Így 2020. május közepe után abbahagytam a Triaklim szedését, elmentem egy emlő UH-ra, majd a doktor úr 2020. június közepén felírta az új gyógyszert (Livial/Tibolone). Ekkor már 4 hetes terhes voltam. Pontosan egy hónapig szedtem, azonban a 3. hét után nem éreztem jól magam (megfordult a fejemben hogy terhes vagyok, de elnyomtam magamban ezt az érzést, hiszen úgy tudtam természetes úton nem lehetek az), a gyógyszer mellékhatásának tudtam be a rosszulléteket. Felhívtam az orvost egy szerdai napon, hogy nem jó ez a gyógyszer, írjon egy másikat. 28 napig szedtem a Tibolone-t. Mielőtt elkezdtem volna szedni a másikat, hétvégén egyedül voltam otthon, és úgy döntöttem csinálok egy tesztet, gondoltam nem mondom el senkinek… A teszt pozitív lett. Annyira örültem, és közben rettegtem, hiszen tudtam, hogy gyógyszert szedtem.
Másnap megultrahangozott Budapesten a nőgyógyász, ahol a kilenc hetes babánk szívhangját hallhattuk. Nem hittük el, és Ő sem tudta, hogy lehet ez. Ezután jöttek a nehéz hetek, hiszen nem lehetett tudni semmit erről a gyógyszerről, mivel változó korban lévő nők szedik. Elküldött egy neves intézet genetikusához, ahol szerencsére pont aznap volt egy lemondás, és mehettünk is. A szakvélemény alapján a gyógyszer teratogén hatás szempontjából az ún. D csoportba tartozik, tehát a rendelkezésre álló adatok alapján fokozott magzati rizikót okoz. Nem sorolható egyértelműen X, tehát teratogén csoportba, hiszen erről a gyógyszerről semmilyen klinikai adat nem állt rendelkezésre. A lehetőségek: terhesség megszakítás, vagy vállaljuk a rizikót hogy bármi lehet a babánkkal. Minden lehetséges információt próbáltunk megszerezni, kit lehetne felkeresni ezzel kapcsolatban. Eltelt egy hét, sajnos ennél többet nem tudtunk meg, csak annyit, hogy állatkísérletekben milyen magzati elváltozások voltak. Ekkor az egyik barátnőm ajánlotta, hogy keressem fel Annát a Babagenetika Egyesülettől, hátha tud segíteni. Egy hétfői napon beszéltünk telefonon Annával, aki nagyon kedves és segítőkész volt. Azonnal több helyen próbált információt szerezni azzal kapcsolatban, milyen rizikót jelenthet nekünk ez a gyógyszer. Az első visszajelzés az volt, hogy a terhesség megszakítás javasolt. Nagyon féltem, hogy bármi lehet a babánkkal, de úgy éreztem nem tudom megszakítani a terhességet. A férjem miután meghallotta a kislányunk szívdobogását, azt mondta Ő a mi csodánk, és minden rendben lesz, az első perctől nem volt kétsége és hitt abban, hogy egészséges. Azóta is csodálom Őt ezért. Én nem tudtam elengedni a gondolatot, hogy baja lehet a kislányunknak, és milyen élet várhat rá és ránk. Itt kezdtem(tünk) elfogyni lelkileg, és akkor egy pénteki napon Anna ismét jelentkezett. Kiderült, hogy Anna több szakértővel, genetikussal beszélt, és úgy gondolják bár növeltem a rizikót a gyógyszerszedéssel, de nem indokolt a megszakítás. Anna javasolt egy klinikát, ahol a következő héten, még a 12. hét előtt tudott időpontot egyeztetni genetikai ultrahangra és kombinált tesztre, így ezt az utat választottuk, minden lehetséges vizsgálatot megcsináltatunk és járunk a genetikai ultrahangokra. Kombinált teszt, nifty teszt, és 12., 16., 20., 30. héten genetikai UH, 20. héten korai szív ultrahang. Az összes vizsgálaton minden rendben volt. A családunk, a barátaink, és Anna folyamatosan támogatott, segített lelkileg, amit talán soha nem tudunk eléggé meghálálni nekik. Anna a legjobb orvosokat ajánlotta, a legjobb kezekben voltunk.
2021. február 17-én pedig megszületett a kislányunk, aki most már fél éves, és egészséges. Örökké hálásak leszünk Annának, hogy végig segített minket. 
