Sziasztok!
Nagyon vártam, hogy én is megírhassam végre hálaposztunkat! Köszönöm Anna, hogy mindig válaszoltál minden kérdésemre, hogy velem örültél az ultrahang képnek, és, hogy éreztetted velem, nem vagyok egyedül úgy, hogy személyesen (sajnos) sosem találkoztunk még!
Tavaly, miután eldöntöttük férjemmel, hogy szeretnénk, ha családunk bővülne nem is váratott magára sokáig a csoda!
Ez a csoda, azonban nem tartott sokáig, ugyanis az első genetikai ultrahangon magas kockázatú besorolást kaptunk Down szindrómára, melyet egy méhlepény biopszia meg is erősitett… Fiatal házaspárként úgy döntöttünk nem vagyunk képesek arra, hogy ezt bevállaljuk, így kisfiúnk 2022. 07. 17-én angyalka lett, akivel megbeszéltük, hogy várjuk vissza egészségesen! (korábban írtam róla a csoportban)
Nem szerettünk volna sokáig várni, hisz annyian mondták, hogy „ez egy rossz véletlen”, „többet nem lesz baj”, hogy 3 menstruáció után újra belevágtunk… Ismét hatalmas öröm, ahogy az első hónapban pozitívat mutatott a teszt, de ez az öröm is csak a terhesség megállapításig tartott, ahol közölték… „Sajnálom, de a babának nincs szívhangja…” Több hét várakozás után végül missed ab lett a terhesség vége, ugyanis nem akart magától beindulni a vetélés…
Sajnos ezek után is több helyről kaptam elutasítást, hogy „3 vetélés szükséges a kivizsgáláshoz”, ennek a következménye végül pár vérvétel lett, egy szakemberrel való kis önfejlesztés…
2022.12.31-én a sziklakertünkbe egy szép kő alá elástunk minden fájdalmas emléket egy dobozban, hogy az idei évet pozitívan kezdhessük…
És az idei évünk végül tökéletes lett…
Sírásokkal teli várakozás ultrahangok előtt, 22 hétig tartó folyamatos rosszullét, tomboló hormonok, de mégis egy problémamentes terhesség befejezéseként 2023. November 6-án programozott császárral megszületett kislányunk Szofi a maga 3900 grammjával és 51 centiméterévell!
Sárgaság miatt ugyan pár napot ráhúztunk a kórházi napokra, de a hallottakkal ellentétben rengeteg lelki, testi, szellemi támogatást kaptam az amúgy leterhelt dolgozóktól!
