Kedves Anna.
Szerettem volna megírni a mi történetünket remélve, hogy azok a családok akik hasonló helyzetbe kerülnek a jövőben, mint mi voltunk támogatást és reményt találnak ha elolvassák. A tortúránk a 18.heti genetikai ultrahangon kezdődött. Teljes nyugalommal indultunk azon a kedd reggelen, hogy láthassuk a babánkat. Álmunkban sem gondoltuk volna, hogy egy pillanat alatt a mennyből a pokolba fogunk kerülni. Elkezdődött a vizsgálat de nem olyan volt mint az eddigiek, mint később kiderült a férjem és én is éreztük valami nincs rendben. A vizsgálat végén az orvos kérte, üljünk le mert óriási baj van. Nem találja a corpus callosumot aminek már ki kellett volna fejlődnie, majd folytatta, sajnos ez azt jelenti, hogy nagy az esély rá a gyermekünk ha meg is születik nagyon beteg lesz. A legrosszabb viszont az a mondat volt,hogy el kellene döntenünk megtartjuk így is a babát vagy megszakíttatjuk a terhességet. A világ forgott velünk semmit nem értettünk mit szeretne, tíz perce jöttünk ide az eddig teljesen egészségesnek hitt babánkkal és most ott tartunk, hogy nagyon beteg és nem is biztos, hogy megtarthatjuk. Elküldött minket menjünk a genetikai szakrendelésre. A genetikus magzatvíz mintavételt javasolt illetve szerinte van még időnk dönteni a baba sorsáról. Döntenünk kell majd csak ezt hallottuk mindenhol, de, hogy lehet erről dönteni hiszen olyan sokat vártunk rá ő a mi kisfiunk és már most annyira szeretjük. A következő napok kezdtek összefolyni semmi másra nem tudtunk gondolni csak, hogy ez nem történhet meg illetve abban azonnal egyet értettünk, hogy amíg valaki más meg nem erősíti ezt a diagnózist nem lépünk semmit. De kihez és hova menjünk!!?? Napok teltek el kutakodással, olvasással, hogy ki tudna segíteni nekünk, míg egy csoportban olvastam egy kommentet ahol egy hasonló gonddal küzdő anyukának tanácsolták keresse fel a Babagenetika oldalát ott számíthat segítségre, támogatásra. Így én is felkerestem, sokat olvastam arról mikor fordulhatsz az egyesülethez. Itt eldöntöttem felhívom a megadott számot ami életem legjobb döntése volt. Annával beszélve éreztem napok óta először azt, hogy nem maradtunk egyedül ezzel a diagnózissal és Ő tudja kihez fordulhatunk másodvéleményért. Az alapítvány segítségével eljutottunk Elekes doktor Úrhoz, aki nagyon alaposan megvizsgálta a babánkat majd a végén közölte nincs ezzel a babával semmi baj, nem aggódik érte köszöni szépen jól van. Óriás megkönnyebbüléssel jöttünk haza, pár hét eltelt azóta a kisfiunk nagyon szépen növekszik már egyre többet mocorog. Hálásak vagyunk Annának és az alapítványnak, hogy amikor nem tudtuk kihez fordulhatnánk segítettek nekünk. Nem kellett meghoznunk egy olyan döntést ami ezek alapján hiba lett volna. Azoknak akik a jövőben hasonló helyzetbe kerülnek azt tanácsolnám merjetek segítséget kérni az alapítványtól, Annától mert életet menthet, mint a mi esetünkben is.
Köszönünk mindent Anna nélküled nem itt tartanánk örökre hálásak leszünk.
