Kedves Anna!
Mindig szeretettel olvastam a családok hála történeteit, és most eljött az idő, hogy én is megosszam a miénket.
2020-ban döntöttünk úgy a férjemmel, hogy készen állunk egy kisbaba érkezésére. Soha nem volt nőgyógyászati problémám, hamar teherbe is estem, az első ultrahangon minden rendben volt, a COVID ugyan dübörgött, de mérhetetlen volt a boldogságunk. Az első sokk az augusztusi 12 hetes genetikai utrahangon ért minket: nincs szívhang. Leírhatatlan érzés, máig érzem a mellkasomban, máig előttem van az ultrahang képe, kitörölhetetlenül vésődött belém. Diagnózis missed ab, műtét sürgősen. Fogalmam sincs a következő napokban mi történt velem/velünk, csak sodródtam, a sokkos állapotban csak létezni tudtam, de egy dologban biztos voltam: ezt egyedül nem fogom tudni feldolgozni. Ekkor találtam Rád és az egyesületre, és ajánlottad Rényei Szabinát. Hálás vagyok neki, hogy rögtön tudtam csatlakozni az éppen induló gyászfeldolgozó csoportjához, rengeteget segített ez akkor. 2021 januárjában ismét ott volt a kezemben a pozitív terhességi teszt, de sajnos biokémiai terhességnek bizonyult, még az első ultrahangig sem jutottunk el. Bár az orvosom azt mondta: „ha nem csinál tesztet nem is tudott volna róla, nem kell foglalkozni vele, nincs teendő”; éreztem, hogy valami nagyon nincs rendben, ez már nem véletlen lesz. Magamtól kezdtem kutakodni, random végeztettem vizsgálatokat, közben felkerestem egy másik orvost is, aki olyan meglepő diagnózist állított fel, hogy azonnal továbbálltam. Ekkor láttam meg Anna beszélgetését Imre Ruben doktor úrral a habituális vetélésről, és azonnal tudtam, hogy rá van szükségünk. Egy hónappal később már ott ültem a rendelőjében, ismét egy pozitív terhességi teszttel. A harmadik terhességem az első ultrahang előtt 1 nappal ért véget. Doktor úr egyből teljes kivizsgálást javasolt, az oltás miatt minden csúszott, 2021 novemberében kaptuk meg a diagnózist, ami immunológiai eltéréseket mutatott (NK, Th1 túlsúly). Végh doktornővel kiegészülve 2022-ben neki is vágtunk a kezelésnek. Hónapokon át szedtem a gyógyszereket, kaptam az infúziót, jártam az ultrahangokra, mégsem sikerült teherbe esnem.
Májusra elfáradtam lelkileg és testileg is. Azt éreztem, hogy nem kapok levegőt, és szükségem van arra, hogy legyen pár hetem, mikor nem ekörül forognak a gondolataim. Doktor úr egyetértett velem, leépítettük majdnem az összes gyógyszert, és megegyeztünk, hogy ősszel újult erővel folytatjuk. Júliusban spontán teherbe estem Szinte minden egyes nap az első ultrahangig csináltam terhességi tesztet. Az ötödik héten elkezdtem barnázni, kipróbáltuk egy megyeszékhely sürgősségi ambulanciáját, ahol megtudtuk, hogy bizony van szívhang. Másnap ezt doktor úr is megerősítette, pihenjek, ne izguljak, nincs baj. Pár nappal később erősebben kezdtem vérezni, hosszú ágynyugalom következett. Eltelt pár hét, vérzés nem volt, hetente jártam ultrahangra, ahol láttuk, hogy a baba szépen fejlődik. Aztán a 11. héten elöntött a vér. Épp lipid infúzióra mentünk volna. Akkor úgy szálltam be az autóba, hogy ez megint ennyi volt, nincs az a baba, ami ekkora vérzést túlél. De volt szívhang, a baba ott volt, és sosem fogom elfelejteni, mikor doktor úr mondta, hogy bízzak benne, nagyon erős, és ezek a csöppségek hihetetlen dolgokat túl tudnak élni. Az infúzión kisírtam magam, és 3 órával később úgy indultam haza, hogy ez a baba épen, egészségesen áprilisban meg fog születni, és ez nem kérdés, ez tény. 2023. április 15-én sürgősségi császármetszéssel megszületett Tamara. Zseniális kislány, igazi cserfes giglizős : )
Hálás vagyok Imre Ruben doktor úrnak, aki végigkísért minket az úton, mindig korrekt, érthető magyarázatot kaptunk Tőle, mindig türelmes volt és végtelenül empatikus. A 11. kritikus heti mondatait pedig sosem fogom elfelejteni, azt, hogy lelket öntött belém. Mindenkinek azt kívánom, hogy ilyen szakemberhez kerüljön.
Végh doktornőnek, a pozitív hozzáállásáért és érthető magyarázataiért.
Istenhegyi Géndiagnosztika dolgozóinak a kedvességükért, segítőkészségükért és empátiájukért.
Annának és a Babagenetikának, hogy vagytok nekünk.
Szeretettel,
Tami, Dávid és Anikó
